NYELVÉSZETI PALEONTOLÓGIA

Az a módszer, amellyel a növény- és állatföldrajz eredményeit bevonják a nyelvészeti kutatásba. A módszer lényege, hogy a rokonnyelvek szókészletében külön vizsgálják az állat- és növényneveket, így láthatóvá válik, hogy milyen természeti környezetben éltek elődeink. Az állatok és növények elterjedését térképen jelölik, megkeresve azt a területet, ahol az a fauna és flóra együttesen megtalálható, amelyet őseink ismerhettek. Így például a méz és méh alapnyelvi szó a rokonnyelvekben, azonban régen az Ural hegységtől nyugatra éltek csak méhek. Ugyanezt a módszert több növényre (fenyőfélék, szil, berkenye stb.) és állatra (sün, hermelin, fogoly, nyérc, coboly, nyest, tokhal, kecsege stb.) kiterjesztve körvonalazható - ha nem is egészen pontosan - az őshaza helye.