Ereklye, Szent Jobb

Szent István király jobbja
A szent Jobb
Szent Gellért kézereklyéje
Szent Gellért lábereklyéje
A corona latina feltételezett eredeti funkciója
Szent Kálmán skót zarándok ereklyetartó hermája Székesfehérvárról
EREKLYE

Az ereklye szorosabb értelemben a szentek teste, testrészei, csontjai illetve tárgyai, kialakulása összefügg a vértanúk kultuszával. Az ereklyék már a kereszténység első századaiban vallásos kultusz tárgyát képezték. Ennek alapja az, hogy a vértanúk azonnal üdvözülnek, s az egyházért közbenjárnak Istennél, ezért övezi ereklyéiket megkülönböztetett tisztelet. Szokássá vált a szent ereklyéket az oltárban elhelyezni. Magyarországra az első kultusztárgyak még István király uralkodása idején kerültek, majd a hazai szentté avatások során is megnövekedett a számuk mindenek előtt Szent István és Szent Gellért ereklyéivel.

SZENT JOBB

Szent István mumifikálódott jobb kézfeje, melyet a katolikus egyház ereklyeként tisztel. Fennmaradása államalapítónk kettős eltemetésével magyarázható: István királyt először 1038-ban, másodszor az 1060-as évek elején temették el Székesfehérvárott, amikor a fehér kőszarkofágból a mumifikálódott testet aknasírba helyezték. Vélhetőleg ekkor választhatták le a király jobb karját, amit a bazilika kincstárából Mercurius őrkanonok a Bihar megyei családi monostorába, a későbbi Szentjobbra (ma Siniob, Románia) vitt el. A kar egy része talán Nagy Lajos király idején Lengyelországba, Lembergbe (ma Lvov), másik része a bécsi Szent István dóm kincstárába került. A Szent Jobb megtalálásáról a Hartvik-féle Szent István-legenda tudósít. Az 1083-as szentté avatás után László király tudomást szerzett a létezéséről, nyilvános tisztelete ezidőtől keltezhető. A május 30-ra eső ünnepének első említése a Pray-kódexben található. A Szent Jobbot a 15. században átvitték Székesfehérvárra, ahonnan 1541 után a törökök elrabolták. Még a 16. század második felében raguzai domonkos szerzetesek kereskedőktől vásárolták meg, és 1590-ben ezüst és kristály ereklyetartót készítettek számára. Mária Terézia királynő 1771-ben Raguzából (ma Dubrovnik, Horvátország) Budára hozatta. Neogótikus, kápolnaszerű ereklyetartója 1862-ben, Lippert József prímási főépítész tervei szerint Bécsben készült. Ez foglalja magába a belső üveghengert, tornyos részén Szent István szobra áll. Az ereklyét jelenleg a budapesti Szent István-bazilikában őrzik.