Várjobbágy, várnép

VÁRJOBBÁGY

Latin: iobagio castri. A királyi várszervezet népeinek legkedvezőbb helyzetben lévő tagjai a várjobbágyok. Kiváltságaikat azonban csak a várszervezeten belül élvezhették. Nem terhelte őket termény- és munkaszolgáltatás, viszont közszabadságban nem részesültek. A király tulajdonosi hatalma alá tartoztak, a várszervezettől önkényesen nem szakadhattak el. A jobbágyokat elsősorban fejenkénti hadkötelezettség terhelte. A királyt külföldi hadjárataira is követniük kellett. Segédkeztek az ispánnak a bírói és közigazgatási feladatai ellátásában. Ítélkeztek a várnépek felett, vizsgálatokat tartottak, határjárásokat, beiktatásokat végeztek, elsősorban a várszervezetet érintő ügyekben. Kívülállókkal szemben felléptek a várszervezet és népei érdekeinek védelmében. A várbirtokokban csak haszonélvezeti jog illette meg őket - ezt az utódaikra nem örökíthették -, s a vártól nem idegeníthették el azokat.

VÁRNÉP

A várnép feladata volt a királyi várszervezet eltartása. Nem rendelkeztek szabadsággal, elöljáróik a várjobbágyok voltak. Kézművességgel, mezőgazdasággal foglalkoztak, de voltak speciális feladataik is (pl. kikiáltás, börtönőrzés). Ha szükség volt rájuk, katonai szolgálatot is vállaltak. Tizedekbe, századokba szervezve éltek.