TOTEMIZMUS

Az ősök szellemi kultuszának megjelenése, amely a hitvilágra épül. Az ősök lelke egy kiválasztott állatba (totem) költözik. Ettől az állattól származtatja magát a közösség (csodaszarvas- és turulmonda), ezért a totemállat húsának fogyasztása tabu (szigorú tilalom cselekvésre, személyre, szavakra). A totem tárgyi megjelenése a totemoszlop. Nyakba kötve vagy övre akasztva, foglalatban tartott, szerencsét hozó tárgy a talizmán (agyar, fog, karom, pikkely, csont). A sámánoknál a segítő szellem hordozója, legtöbbször azonban az asszonyok és a gyerekek viselték védelem céljából - erre a régészeti leletanyag is bizonyíték. A nők egyéb felszerelési tárgyain is gyakori a szimbolikus ábrázolás: az állatalakú szellemeket sokszor az életfával együtt ábrázolják, hangsúlyozva túlvilági szerepüket. A csoporton belüli házasság tilos volt, az asszony hozta magával az ősei állatkép- ábrázolását, így főleg női sírokból származó leleteken találkozunk velük.

Az állatősök megjelenítése alakoskodással, állatmaszkok (ló, medve, szarvas, kutya), álarcok, bőrök felvételével és rituális szertartás keretében dramatikus tánccal történhetett. Erre utalnak a samanizmus hagyományai: a vadászmágia, a démonűzés, a szellemóvó szertartás, a beavatás, a halottkultusz, a termékenység-varázslás, az áldozati szertartás. Az alakoskodás leggyakoribb a téli-tavaszi ünnepkörben, főleg a téli napforduló (a Nap születése) idején.