KORONÁZÁSI SZERTARTÁS

Magyarországon csak az lehetett törvényes király, akit az uralkodói, királyi méltósággal felruháztak egy koronázási mise, szertartás keretében. A Karolingok alatt kialakult, Hinkmar reimsi érsek és Ratold corbie apát által szerkesztett úgynevezett mainzi ordó alapján, amelyet 960-ban foglaltak írásba. A koronázási szertartásnak egyházi és világi elemei is voltak. Szent Istvánt még Esztergomban, a Szent István protomártír-templomban koronázták meg - ez volt Géza, István és Domonkos érsek székhelye. Pontos időpontja bizonytalan: 1000. december 25. és 1001. január 1. között lehetett. A szertartást mindig az esztergomi érseknek kellett végeznie - a későbbiek során már - Székesfehérvárott, a koronázó templomban.

A 11. század eleje óta a királynékat is megkoronázták. A szertartáson minden koronázási jelvénynek együtt kellett lennie, mert csak ezekkel együtt lehetett megkoronázni a királyt. A hatalmi, uralmi jelvényeken kívül - mint a Szent Korona, a jogar, az országalma, a koronázási palást, a koronázási kard, a királylándzsa vagy a zászló - még fontos szertartási kellékek voltak a királyi öltözék darabjai: vállkendő, stóla (nyakba vetett szövetsáv), dalmatika (bő ujjú, oldalt nyitott, hosszú ruha), karing, köpeny, harisnya, karkötők, karkendők, nyakláncok, mellkereszt, öv, saru, sarkantyú, csizma, kesztyű, eskükereszt, gyűrű, lószerszámok, kengyel, trónus. Ezek közül sok Szent István koronázása óta elveszett, a későbbiekben részben pótolták őket - legtöbbjüket bizonyítható adatok nélkül vagy a hagyomány alapján tartják Szent István-korinak.

A szertartás során a királyság egyházi intézmény jelleget kapott, cserébe az egyház védelme a királyra hárult. A királyt a szent olajjal való felkenés által főpappá és Isten akaratából való uralkodóvá tette az egyház. A mise előtt és után is tartott még a szertartás, előtte a nemesek háromszoros felkiáltással (akarjuk) megválasztották a királyt, és a mise végeztével a koronázó templomon kívül is folytatódott az ítélkezés, a lovaggáütés és a kardvágás négy égtáj felé a királydombon, ami az ország tájairól összehordott földhalmon történt, jelezvén, hogy megvédi az országot, minden külső támadással szemben.