Ezúton mondunk köszönetet
Gábor Lucának a kötet tervének kitartó támogatásáért,
Haskó Katalinnak és
Seres Lászlónak a szerkesztéshez nyújtott értékes
segítségéért.
[1]
Rudolf Rocker: Anarcho-syndicalism. London, 1938. id.
Noam Chomsky:
Introduction. In:
Daniel Guérin:
Anarchism. New York, Monthly Review
Press, 1970. VII. o.
[2]
Rocker, i. m. XII. o.
[3]
L.
Murray Rothbard: The Anatomy of the State. In:
Contemporary
Anarchism. (szerk.: Perlin, Terry) New Brunswick, Transaction Books,
1979. 127-159. o.; valamint uő:
Why Be Libertarian? i. m. 151-155. o.
[4]
Ennek első kifejtését l.
Bozóki András: Az anarchizmus elmélete és típusai.
In:
Anarchizmus és rendezőelvek. A Magyar Politikatudományi Társaság
Évkönyve. Budapest, 1986. 151-168. o.
[5]
Szabó Máté: Zöldek, alternatívok, környezetvédők. Budapest, Gondolat,
1985. 153. o.
[6]
F. Nietzsche:
Imígyen szóla Zarathustra. Budapest, 1908. 66. o.
[7]
Benjamin R. Tucker:
Individual Liberty. New York, Vanquard Press,
1926. 55. o.
[8]
Schmitt Jenő Henrik: A jogállapot döglehelete. In:
Állam nélkül.
1898. február.
[9]
Eric Hobsbawm:
Primitív lázadók. Budapest, Kossuth, 1974.
[10]
Mihail Bakunyin:
Isten és az állam. L.
kötetünkben.
[11]
Georg Simmel: A vallás. In:
Válogatott társadalomelméleti
tanulmányok. Budapest, Gondolat, 1973. 532. o.
[12]
Mahátmá Gandhi:
Válogatott írásai és beszédei. Budapest, 1928. 67. o.
[13]
L.
Török Endre: Lev Tolsztoj - Világtudat és regényforma. Budapest,
Akadémiai, 1979. 15. o.
[14]
Az anarchizmusról. In:
Népakarat. (Budapest) 1884. március 15.
[15]
Schmitt Jenő Henrik: A királyné meggyilkoltatása. In:
Állam nélkül,
1898. szeptember.
[16]
Bibó István: Az államhatalmak elválasztása egykor és most. In:
Bibó
István Összegyűjtött Munkái. 2. kötet. Bern, EPMSZ, 1982. 542. o.
[17]
Szilágyi Ákos: Aufklérizmus és terror. In:
Medvetánc, 4. szám, 1982.
- 1. szám, 1983.
[18]
Egyenlőség és szabadság viszonyát érdekfeszítően tárgyalja
Tamás Gáspár
Miklós: A szem és a kéz című könyvében. Budapest, AB, 1983.
[19]
Bővebben l. erről
David Miller:
Anarchism. London, Dent and Sons,
1984. 176-177. o.
[20]
Batthyány Ervin előadása a Társadalomtudományi Társaság vitaülésén. In:
Batthyány -
Migray - Schmitt:
Anarkizmus. Budapest, 1904. 11. o.
[21]
L. ehhez:
Robert Sugden: Spontaneous Order. In:
Journal of Economic
Perspectives, Fall, 1989. 85-97. o.
[22]
Georg Simmel: A vallás. In:
Válogatott társadalomelméleti
tanulmányok. Budapest, Gondolat, 1973. 522. o.
[23]
A proudhoni "mutualizmus" gondolata igen erőteljesen jelen van a XX. századi
antropológiai elméletekben (
Mauss,
Levi-Strauss stb.).
[24]
Harold Barclay:
People Without Government. London, Kahn and Averill
with Cienfuegos Press, 1982. 17. o.
[25]
Paul K. Feyerabend:
Against Method. Outline of an Anarchistic Theory of
Knowledge. London, 1975.
[26]
Paul K. Feyerabend: Problems of Empiricism. In:
Philosophical Papers.
Vol. 2. 27-30. o.
[27]
Mihail Bahtyin:
François Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz
népi kultúrája. Budapest, Európa, 1982. 15. o.
[28]
Hermann Nitsch: Jeruzsálem meghódítása. In:
Másvilág, Bölcsész-Index,
1985. 71. o.
[29]
Schmitt Jenő Henrik: Valentinosz. IV. rész. In:
Gnosztikus írások,
35. 1929. Sokszorosított kézirat, 12. o.
[30]
Bővebben erről l.
Sükösd Miklós: Utak az anarchia felé. In:
Anarchizmus és rendezőelvek. A Magyar Politikatudományi Társaság
Évkönyve. Budapest, 1986.
[31]
Pierre Clastres:
Staatsfeinde. Studien zur politischen Antropologie.
Frankfurt am Main, 1976. 23. o.
[32]
Rosa Mayreder:
Dertypische Verlaufsozialer Bewegungen. Bécs, 1917. Id.
Alexander Gerschenkron: Az ideológia mint módszertani és történeti probléma.
In:
A gazdasági elmaradottság - történelmi távlatból. Budapest,
Gondolat, 1984. 155-156. o.
[33]
Szabó Miklós: Reflexiók az anarchizmusról. In:
Anarchizmus és
rendezőelvek. A Magyar Politikatudományi Társaság Évkönyve.
Budapest, 1986. 200. o.
[34]
Molnár Máté -
Vadász Sándor: Kritikai megjegyzések. In:
Anarchizmus és
rendezőelvek. 219-221. o.
[35]
L.
Robert P. Wolff: In Defense of Anaichism. New York, Harper and
Row, 1970. 81. o.
[36]
Uo.
[37]
Wolff, i. m. 82. o.
[38]
David Miller:
Anarchism. London, Dent & Sons, 1984. 174, o.
[39]
Miller, i. m. 175. o.
[40]
Miller, i. m. 179-180. o.
[41]
Mihail Bakunyin:
Államiság és anarchia. Budapest, Gondolat, 1984.
178. o.
[42]
Wolff, i. m. 71. o.
[43]
Uo. 72. o.
[44]
Karl Mannheim:
Ideológia és utópia. Budapest, Kossuth, é. n. 179. o.
[45]
Uo.
[46]
Robert A. Dahl:
Democracy and Its Critics. New Haven and London,
Yale University Press, 1989. 44. o.
[47]
Dahl, i. m. 47. o.
[48]
Vö.
Colin Ward (szerk.):
A Decade of Anarchy (1961-1970). London,
Freedom Press, 1987.
[49]
A párizsi események anarchista jellegéről l. a szemtanú leírását: Vadász
Sándor: Anarchista jelenségek az 1968. május-júniusi eseményekben. In:
Anarchizmus és rendezőelvek. A Magyar Politikatudományi Társaság
Évkönyve. Budapest, 1986. 205-207. o.
[50]
Robert Nozick: Anarchy, State and Utopia. New York, Basic Books,
1976. 26-149. o.
[51]
Loren E. Lomasky:
Persons, Rights, and the Moral Community. New
York - Oxford, Oxford Univesity Press, 1987. 105-110. o.
[52]
L. pl. R. P Wolff:
In Defense of Anarchism. With a Reply to Jeffrey H.
Reiman's "In Defense of Political Philosophy". New York, Harper and Row,
1976.; Robert A. Dahl:
Democracy and Its Critics. New Haven - London,
Yale University Press, 1989.
[53]
Lomasky, i. m. 106. o.
[54]
Az államszocializmus kritikájához a kommunista forradalmak előtt l. pl.
Pierre Joseph Proudhon:
To Karl Marx; Michael Bakunin:
Perils of
the Marxist State;
Benjamin Tucker: State Socialism and Anarchism. In:
George Woodcock: The Anarchist Reader. Sussex, England; Atlantic
Highland, N.Y: Harvester Press/Humanities Press, 1977. 138-153. o.;
Jean
Grave: A társadalom a forradalom utáni napon.
Társadalmi Forradalom.
1919. június 5., június 20., július 5. A megvalósult államszocializmus
kritikájához l.
Emma Goldman: The Failure of the Russian Revolution. In:
Woodcock, i. m. 153-162. o.; uő:
My Disillusionment in Russia. New
York, 1932.; uő:
My Further Disillusionment in Russia. New York,
1925.;
Voline: Nineteen-Seventeen: The Russian Revolution Betrayed;
uő:
The Unknown Revolution. New York, 1955.; valamint a
Társadalmi
Forradalom című anarchista lap 1919-es évfolyamának számait.
[55]
L. ehhez:
Phil Goodstein:
The Theory of the General Strike from the
French Revolution to Poland. New York, Columbia Univesity Press, 1984.;
Bozóki András: Anarchizmus és anarcho-szindikalizmus. In:
Szakszervezeti
Szemle, 1. szám, 1988. 58-64. o.
[56]
Jemnitz János: Az anarcho-szindikalizmus franciaországi történetéhez 1914
előtt. In:
Századok, 5-6. szám, 1962.
[57]
Josiah Warren:
Equitable Commerce. New York, Burt Franklin, 1852. 13.
o.
[58]
Tuckert id. David Miller:
Anarchism. London, Dent and Sons, 1984. 34.
o.
[59]
Az amerikai individualista anarchizmusról.
Eunice Schuster: Native
American Anarchism. Port Townsend, Loompanics, 1983.;
William Reichert:
Partisans of Freedom. Bowling Green, Bowling Green University Press,
1976.;
James Martin:
Men Against the State. The Expositors of
Individualist Anarchism in America 1827-1908. Colorado Springs, Ralph
Myers Publisher Inc., 1970.;
Gary Kline:
The Individualist
Anarchists. A Critique of Liberalism. New York, University Press of
America, 1987.;
Jerome Tuccille:
Radical Libertarianism. San
Francisco, Cobden Press, 1985.;
Murray Rothbard: Individualist Anarchism
in the United States. in:
Libertarian Analysis, Winter, 1970.
[60]
Miller, i. m. 43. o.
[61]
Friedrich A. Hayek:
Law, Legislation and Liberty. Vol. 2.
The
Mirage of Social Justice. Chicago, Chicago University Press, 1976. 83.
o.
[62]
Murray Rothbard:
For a New Liberty. A Libertarian Manifesto. New
York, Libertarian Review Foundation, 1973.; uő: Society Without a State.
In: Pennock - Chapman (szerk.):
Nomos XIX: Anarchism. New York, New
York University Press, 1978. Rothbard megközelítését elemzi David Miller,
i. m. 35-36. o., 67. o.
[63]
Larry Diamond: Túl autoritarianizmuson, totalitarianizmuson: a
demokratizálás stratégiái. In:
Európai Magyarországért: a magyar átmenet
történelmi és nemzetközi perspektívában. (Szerk.:
Bozóki András -
Sükösd
Miklós.) In:
Mozgó Világ, 8. szám, 1990. 80. o.; L. még:
Faragó Béla:
Nyugati liberális szemmel. Párizs, Magyar Füzetek Könyvei, 1986.
[64]
Juan Linz: Totalitarian and Authoritarian regimes. In:
Greenstein -
Polsby
(szerk.):
Handbook of Political Science. 3. kötet:
Macropolitical
Theory. Reading, Addison - Wesley, 1975. 187-192. o.
[65]
Vö.
Hannah Arendt:
Totalitarianism. New York, Harcourt Brace
Jovanovich, 1985. 155-177. o.
[66]
Carl Friedrich -
Zbigniew Brzezinski:
Totalitarian Dictatorship and
Autocracy. New York, Prager, 1956.
[67]
Vö. Bozóki András: Az anarchizmus elmélete és típusai. In:
Anarchizmus és
rendezőelvek. A Magyar Politikatudományi Társaság Évkönyve. Budapest,
1986. 162. o.
[68]
Engels gondolatait idézi David Miller:
Anarchism. 92-93. o.
[69]
Az "új osztály" elméleteiről l.
Szelényi Iván -
Bill Martin: Az
újosztály-elméletek három hulláma. In: Szelényi Iván:
Új osztály, állam,
politika. Budapest, Európa, 1990. 137-162. o.
[70]
Jászi Oszkár: A szocializmus egy új megalapozása. In: Jászi Oszkár:
A
kommunizmus kilátástalansága és a szocializmus reformációja. (Szerk.:
Gyurgyák János -
Kövér Szilárd.) Budapest, Századvég, 1989. 193. o.
[71]
Kidolgozva l.
Bibó István:
Válogatott tanulmányok. 3. kötet. (Szerk.:
Huszár Tibor -
Vida István.) Budapest, Magvető, 1986. 7-123. o.
[72]
Jászi Oszkár:
Marxizmus vagy liberális szocializmus. Párizs, Magyar
Füzetek Könyvei, 1983. 70. o.
[73]
Uo. 119. o.
[74]
Bibó István, i. m. 93. o.
[75]
Uo. 77. o.
[76]
A liberális szocializmus eszméinek bővebb ismertetését l. Bozóki András -
Sükösd Miklós: Az anarchizmustól a liberális szocializmusig. In:
Jelenkor, 2. szám, 1988. 140-150. o.
[77]
Herbert Marcuse:
Az egydimenziós ember. Budapest, Kossuth, 1971. 40.
o.
[78]
David Miller, i. m. 149-150. o.
[79]
John Gray:
Liberalism. Minneapolis, University of Minnesota Press,
1986. 82. o.
[80]
Szabó Miklós: A liberalizmus utópiája és a "létező" liberalizmus. In:
Válság és reform. A Magyar Politikatudományi Társaság Évkönyve.
Budapest, 1987. 151-152. o.
[81]
Pjotr Kropotkin:
Kölcsönös segítség mint természettörvény. Budapest,
1908.
[82]
A liberalizmusról l. bővebben:
T. S. Ashton:
The Industrial
Revolution. London, Oxford University Press, 1948.;
L. T. Hobhouse:
Liberalism. New York, Oxford University Press, 1964.;
Ludwig von
Mises:
Liberalism in the Classical Tradition. San Francisco, Cobden
Press, 1985.; Liberalizmus-vita. In:
Válság és reform. A Magyar
Politikatudományi Társaság Évkönyve. Budapest, 1987. 125-174, o.
[83]
A mai anarchista világmozgalom áttekintését l.
Seres László: Anarchizmus ma.
In:
Anarchizmus és rendezőelvek. 213-219. o.;
Seres László -
Bozóki
András -
Sükösd Miklós:
Az anarchizmustól az alternatív mozgalmakig.
In: Mozgó Világ, 4, szám 1991. 22-33. o.
[84]
"A munkásbizottságok egy része szoros kapcsolatban áll az
anarchoszindikalistákkal, amely a független szakszervezeti mozgalmon belül
a legszervezettebb, ugyanakkor az elméletileg leginkább megalapozott
irányzatot képviseli. Folyóiratuk, az
Obscsina, az alternatív
társadalmi mozgalmak egyik legkritikusabb lapja a szindikalizmust mint a
munkásönigazgatás ideológiáját mindenféle függőséget teremtő hatalommal
szemben hirdeti meg: a kommunista párt[tal], az állami, a militáris
hatalmakkal éppúgy szemben áll, mint a technokráciával vagy a tőke
hatalmával; egyedül a kollektív tulajdonformák létjogosultságát ismeri el.
...az anarchoszindikalista konföderáció igen kiterjedt szervezetekkel
rendelkezik, ma már 10 nagyobb városban van szamizdat lapjuk. ...a radikális
pétervári
Fekete Zászló, az anarchokommunisták lapja a gorbacsovi
liberalizálás helyett az osztályharc kiéleződésével a viszonyok
konfrontálódását tartja kívánatosnak."
Kiss Ilona: A munkásosztály
paradicsomot is enne. In:
Beszélő. 1990. július 28. 9. o.
[85]
Az anarchista szellemiség fogalmáról l. Sükösd Miklós: Utak az anarchia
felé. (A magyar anarchista hagyományból) In:
Anarchizmus és
rendezőelvek. i. m. 176-179. o.
[86]
Erre azért is szükség van, mert a posztmodernizmusról csak néhány
ismertetés - könyvtárnyi irodalmából pedig lényegében semmi sem - jelent meg
magyarul. Vö. Körkérdés a posztmodernről. In:
Medvetánc, 2. szám,
1987. 217-265. o.;
Böröcz József: A posztmodern társadalomtudomány (
Marx -
tótágast). In:
Valóság. 1990. június. 38-48. o.
[87]
Id.
Alice Jardine: Gynesis:
Configurations of Woman and Modernity.
(Ithaca - London, Cornell University Press, 1985.) 148. o.
[88]
Terry Eagleton:
Literary Theory: An Introduction. Minneapolis,
University of Minnesota Press, 1983. 60. o.
[89]
Böröcz József: A posztmodern társadalomtudomány. (Marx - tótágast). In:
Valóság. 1990. június. 42. o. (A kétértékű oppozíció [binary
opposition] kifejezést a jelen írásban kétpólusú ellentétnek magyarítottuk.)
[90]
L.
Noam Chomsky idézett bevezetését
Daniel Guerin:
Anarchism című
könyvéhez, továbbá az életművének nagyobb részét kitevő radikális politikai
elemzéseket az USA szerepéről Vietnamban, a Közel-Keleten, Közép-Amerikában,
valamint az amerikai média szerepéről;
Paul Feyerabend:
Against Method.
Outline of an Anarchistic Theory of Knowledge. London, 1975.; Paul
Feyerabend: Tézisek az anarchizmusról. In:
Medvetánc, 4. szám, 1985.
- 1. szám, 1986.;
Altrichter Ferenc: Anarchista ismeretelmélet. In:
Világosság, 8-9. szám, 1980.
[91]
A posztmodernizmus és az ellene szóló érvek elemzése messzire vezetne.
Említsünk meg röviden három lehetséges ellenérvet. 1. A posztmodernizmusnak
lehetséges konzervatív értelmezése is, hiszen ha semmilyen reprezentációnak
nincsen nagyobb jogosultsága a másiknál, vagyis ha minden ideológia csak
részérdeket jelenít meg, akkor logikailag "bármi mehet": vagyis az
antihumánus, kegyetlen ideológiákkal szembeni ellenállásának sincs jogos
logikai alapja. 2. Hogyan válaszol a posztmodernizmus szélsőséges
relativizmusa a nyugati empirizmuson alapuló tudományos-technikai eredmények
kihívására (például ember a Holdon versus az asztrológia homályossága)? 3.
Ha minden álláspontot relativizálni lehet, akkor magát a posztmodernizmust
is relativizálni lehet. Mi akkor az érvényessége?
[92]
A feminista kritika nyomán maguk a nyugati nyelvek - az angol, a német, a
francia stb. - is elkezdtek változni. Így például a férfialakokat általános
alanyként (például 'he', 'man', 'mankind' egyoldalúan előtérbe helyező nyelv
a feminista kritika nyomán fokozatosan helyet ad a két nem alakjai
együttes használatának ('he or she'; 's/he'), illetve semleges nemű
('person', 'people', 'humankind') alakoknak. Megindult a szexista -
legjellemzőbben a tömegkultúrában és a reklámokban megjelenő - képi világ
erőteljes kritikája is.
[93]
Helene Cixous: The Laugh of the Medusa. In:
Critical Theory Since
1965. Szerk.:
Hazard Adams -
Lerory Searle. Tallahassee, Florida State
University Press, 1986. 316. o.
[94]
Julia Kristeva: Woman's Time. In:
Critical Theory Since 1965. Szerk.:
Adams - Searle, i. m. 474. o.
[95]
Mindez bizonyos feszültséget idéz elő a posztmodern feminizmus és a
hagyományos feminizmus között. A posztmodern feministák szerint az uralkodó
rendszer egészét és az annak alapot adó gondolkodási-társadalmi
mélyszerkezeteket kell támadás alá venni, nem pedig egy biztonságos zugot
kell találniuk a férfidomináns rendszerben. A férfiakéval egyenlő jogokat
célzó hagyományos feministákkal szemben tehát igen kritikusak a
posztmodernek. Úgy tekintik őket, mint akik beveszik a felvilágosodás
racionalitásának egyszerű "igazságait", a szubjektivitás, a reprezentáció és
az identitásteremtés egyértelműségének állítását, ami elkerülhetetlenül
vezet a nők betagozódásához a férfi-társadalomba. "A nő azért van, hogy
felrázza, zavarja és leértékelje a maszkulin értékeket, nem pedig azért,
hogy kapcsolódjon hozzájuk. Szerepe, hogy fenntartsa a különbözőséget azzal,
hogy a különböző értékekre mutat, életet ad nekik, és játékba hozza őket
egymás ellen."
Julia Kristeva:
Polyglues. Párizs, Editions du Seuil,
1977. 498. o.; id.
Josette Feral:
The Powers of Difference, eds.
Hester Eisenstein -
Alice Jardine. New Brunswick - London, Rutgers
University Press, 1988. 92-93. o. Ebben áll a mai feminizmus kettőssége:
egyszerre követel egyenlőséget (egyenlő fizetést, munka-, oktatási és
szexuális lehetőségeket) és a két nem hierarchia nélküli különbségének
elismerését (a domináns logikai és társadalmi rendszerek felforgatását, a
'női' értékek elismerését és teret a 'feminin' hangnak).
[96]
Cixous, i. m. 315. o.
[97]
Cixous, i. m. 36. o.
[98]
Szabó Máté: Az anarchista tradíciók és az új társadalmi mozgalmak. In:
Anarchizmus és rendezőelvek. 1986. i. m., 209. o.
[99]
Karl Mannheim:
Conservativism. A Contribution to the Sociology of
Knowledge. London and New York, Routledge and Kegan Paul, 1986. 87-110.
o.
[100]
Brigitta Jager -
Regina Michalik: Utópia. In:
Politikai ökológia.
Szemelvények a nyugati alternatív mozgalmak elméletéről és
politikájáról. Szerk.: Szabó Máté. Budapest, Bölcsész Index Centrál
Könyvek, ELTE BTK, 1989. 259, o. Az idézett írás a nyugatnémet zöldek
1987-es választási programjában, annak "margóján" jelent meg.
[101]
Az itt következő összefoglalás
Robin Clarke és Szabó Máté sémáinak
felhasználásával készült. Vö. Szabó Máté:
Politikai ökológia. Az
alternatív mozgalmak ambivalens "társadalomelméletéhez". 1989. 8-10. o.
[102]
Szabó, 1989. 10. o.
[103]
M. Maren-Grisebach: Philosophie der Grünen. Günter Olzog, München,
1982. 80-82. o. Id. Szabó Máté, 1989. 27. o.
[104]
Szabó, 1989. 28-29. o.
[105]
Id. Szabó, 1986. 208. o.
[106]
Szabó, 1986. 209. o.
[107]
Az alternatív mozgalmak szoros kapcsolatára szervezeti átfedések is utalnak:
az ökofeministák így elsősorban Németországban és az USA-ban; az
antimilitarista mozgalom női szárnya Angliában; az anarchofeministák az
USA-ban váltak ismertté. A legismertebb példa a Greenpeace világmozgalomé,
amely együtt küzd az ökológia és a béke ügyéért.
[108]
Szabó, 1986. 209-210. o.
[109]
A példák
Colin Wardtól származnak. Lehetséges kritikájuk, hogy a fenti
szervezetek esetében a központi irányítás azért marad el, mert nem töltene
be lényegi funkciót, s nem azért, mert e szervezetek anarchista értékeket
követnek. Más típusú szervezetek esetében a központi irányítás
funkcionálisabb lehet. Vö. Colin Ward:
Topless federations. Részlet
az
Anarchy in Action című műből. [1973]) In:
Woodcock, i. m. 319-320.
o.
[110]
Pierre Joseph Proudhon:
Du Principe Federatif et de la Necessite de
Reconstituer le Parti de la Revolution. Paris, 1863. Id. Colin Ward.
In: Woodcock, i. m. 321. o.
[111]
Vö.
Philippe C. Schmitter: Szervezett érdekek és 1992 Európája. (kézirat)
[112]
Vö. Európai Magyarországért (Megszelídíteni a nacionalizmust).
Sükösd Miklós
interjúja
Borsody Istvánnal. In: Európai Magyarországért: a magyar átmenet
történelmi és nemzetközi perspektívában. (Szerk.:
Bozóki András - Sükösd
Miklós.) In:
Mozgó Világ, 8. szám, 1990. 119-128. o.; valamint
Stephen Borsody:
The Tragedy of Central Europe. New York, Collier
Books, 1960.
[113]
Murray Bookchin: New Social Movements: The Anarchic Dimension. In:
David
Goodway (szerk.)
For Anarchism. History, Theory, Practice. London -
New York, Routledge, 1989. 267. o.
[114]
Bookchin, i. m. 269. o.
[115]
Bakunin on Anarchy. Szerk.:
Sam Dolgoff. New York, Knopf, 1972. 223.
o. Id. Bookchin, i. m. 271. o.
[116]
Bookchin, i. m. 271-272. o.
[117]
Daniel Bell:
The Coming of Post-Industrial Society. New York, Basic
Books, 1976. [1973] 487. o.
[118]
Bell, i. m. 487-488. o.
[119]
Ronald Inglehart: The Silent Revolution in Europe: Intergenerational Change
in Post-Industrial Societies,
American Political Science Review
(1971. december), 991-1017. o.; uő:
The Silent Revolution. Princeton,
Princeton University Press, 1977.
[120]
Ronald Inglehart: The Renaissance of Political Culture. In:
American
Political Science Review. 82:4, 1988. 1224. o.; l. továbbá: Ronald
Inglehart, 1990.
[121]
Ronald Inglehart:
Economic change, cultural change and global
democratization. Előadás a Harvard Egyetemen 1990. február 23-án.
[122]
Jean Baudrillard kifejezése, magyarul I.
Böröcz, i. m.
[123]
George Woodcock: Anarchism. A History of Liberiarian Ideas and Movements.
Cleveland - New York, Meridian Books, 1962. 469. o.
[124]
Bookchin, i. m. 272. o.
[125]
Vissza a fakanálhoz. Az
Independent cikkét közli a
Világ,
1990. július 19. 32. o.
[126]
A kifejezést
Tamás Gáspár Miklós használja, l. Magyarok és németek. In:
Beszélő, 1990. június 30. 13. o.
[127]
E gondolatkör kifejezését l.
Andrew Arato: Society Against the State:
Poland 1980-81. In:
Telos, 47 Spring, 1981. 23-47. o.; Arató András:
Forradalom, civil társadalom és demokrácia Kelet-Európában. In:
Mozgó
Világ, 8. szám, 1990. 11-22. o.
[128]
Errico Malatesta: Az út az anarchia felé. In:
Társadalmi Forradalom.
1911. november 9.
[129]
Sebastian Faure:
Encyclopedie anarchiste. (é. n.) In: Woodcock,
1977. 62. o. Woodcock Faure végső aforizmáját kritizálva szűkíti az
anarchizmus fogalmát. (1962. 9-10. o.) Az anarchista szellemiség
fogalmának bevezetése azonban - Faure szellemében - inkább az anarchizmus
kapcsolódási pontjaira hívja fel a figyelmet.