A zöld mozgalom anarchista szellemisége


A posztmodern filozófia és a feminizmus egyaránt az európai gondolkodás "vakfoltjait" térképezte fel, és korábban megkérdőjelezhetetlen axiómákat tett kérdésessé. Mint Mannheim Károly rámutat, a fennálló rend meghaladásának lényegi körülménye e rend természettőlvalóságának, természetességének megkérdőjelezése, elméleti reflexiója.[99] Az új kritikai szempontok alapvetően új fogalomrendszert, új nyelvet hoznak magukkal. Így sem a posztmodernizmus, sem a feminizmus nem kapcsolódik kizárólagosan egyetlen azelőtti politikai és filozófiai "-izmushoz" sem. Más dimenzióban operálnak, mint a racionalizmus, az univerzalizmus, illetve a liberalizmus, a konzervativizmus és a szocializmus ideológiái; "keresztbe metszik" az addig fennálló, egymással szemben álló ideológiákat. Rokonuk ebben az 1970-es évektől jelentkező zöld-mozgalom is, melynek programjában tételesen szerepel: "ami ma érvényes, lehet, hogy holnap többé már nem érvényes - még ha eddig ezredévig számított is".[100]

A mai nyugat-európai - legerőteljesebben Németországban színre lépő - zöld-mozgalomban jól elkülöníthetően együtt hat több irányzat. Nagyjából egy időben, s egymással részleges átfedésben jelentkezett a zöldek politikai pártja, a konkrét célok szolgálatában szerveződő állampolgári környezetvédő (például atomenergia-ellenes) mozgalmak együttese és az alternatív életforma-mozgalom. Bár más részcélok érdekében, más-más területen tevékenykednek, világlátásuk, elméleti-filozófiai alapállásuk hasonló.

Elemzésük szerint[101] a globális késő kapitalizmus korszaka valamennyi társadalmi értéket és életszférát alárendeli a gazdasági növekedés uralkodó értékének és logikájának. A zöldek szerint ehelyett a gazdasági növekedés ütemét ökológiai értékeknek és szociális szempontoknak kell szabályozniok. Véleményük szerint e korszakban a gazdasági növekedés szolgálatába állított ipar-tudomány-technológia hármasa a szentháromság rangjára emelkedett, s egyfajta elszabadult "motorként" határozza meg a társadalomfejlődés modelljét. Ehelyett be kell őket illeszteni az össztársadalmi célok és kulturális minták keretei közé. A zöldek alapvető felismerése, hogy a természeti tartalékok végesek, s így nem zsákmányolhatók ki a végtelenségig. A végtelen gazdasági növekedés értéke értelmetlen a Föld véges természeti rendszerében. Előbb-utóbb kimerülnek a véges energiahordozó erőforrások (az olaj, a szén). Mértéktelen használatuk és a gazdasági növekedés vak logikája aláássa más véges természeti rendszerek (az oxigénkészletet biztosító erdők, az ózonpajzs) egyensúlyát is. Az ökológiai egyensúly megbontása így visszafordíthatatlan változásokhoz, végső soron katasztrófához vezet. Ebbe az irányba vihet új technológiák (a nukleáris energia) használata is: a nukleáris reaktorok nem lehetnek száz százalékig biztonságosak (nem beszélve az atomenergia harci felhasználásáról).

Az "elszabadult Prométheusz" megrendszabályozásának és az autoritás, sőt szentség rangjára emelt ipar-technika-tudomány hármasság humanizálásának követelése mellett a zöld-mozgalom alternatív víziót is szembeállít az avítt ipari modellel. A zöldek egyfelől az alternatív technológiák (nap, szél, vízenergia) fejlesztését szorgalmazzák, másfelől ehhez kapcsolódóan felvázolnak egy alternatív társadalmi modellt is.

A modern társadalmak alrendszereinek elkülönülése - a gazdaság, a kultúra, a jog, a politika szétválása - egymástól idegen szereptörmelékek viselőjévé teszi az embert - érvelnek a zöldek kiindulásképpen. Az elkülönült tevékenységrendszerek összehúzására, új harmóniájának megteremtésére ezért új típusú közösségeket kell létrehozni. Míg az elkülönült tevékenységrendszerek a centralizált, bürokratikus, hierarchizált intézményrendszerből következnek, az új közösségek megteremtésére decentralizált, antiautoritárius, bázisdemokratikus, önigazgató társadalomszervezés adhat alapot. Ezen elvek az erőszak kiküszöbölésének követelményét is magukban foglalják, s egyaránt elutasítják a nyílt erőszak - a háború és az emberi jogok eltiprása - és a strukturális erőszak, a gazdasági-társadalmi kizsákmányolás különböző formáit. A zöld-ideál az erőszakmentes társadalomé, amelyben eltűnnek az erőszak személy-, csoport- és államközi formái, s ami végső soron az állami erőszakszervezet teljes leépüléséhez vezethet.[102]

A zöldek sokszor tudatosan hangsúlyozzák kötődésüket az anarchista hagyományhoz. Többségük ugyan kényszerűségből elfogadja a pártszerű működés, a parlamenti politizálás kényszerét, ám leszögezik: "a zöldek nem akarnak semmiféle hatalmat... éppúgy gyanús nekik mindenféle hierarchia... Már maga a »kormányzás« szó is ellenérzéseket vált ki egyes zöldekből, mert valami köze van a hatalomhoz és a hierarchiához. ...Azt szeretnénk, ha a politika területén... az uralommentes kommunikáció terjedne el. ...A »Semmiféle hatalmat senkinek!« jelszó átalakítható a »Minden hatalmat mindenkinek!« formulává. De nem egy félreértett anarchia értelmében, mint mindenki önkénye, hanem mindenki figyelembevételeként."[103]

Az anarchista mozgalom egyik örököseként a zöld-mozgalom elutasítja a centralizációt, a hierarchiát, a formalizáltságot és a bürokratizáltságot. Ezzel a bázisdemokrácia anarchista szervezeti modelljét állítja szembe, amelynek jellemzői: "1. Decentralizált: a szervezet célja, hogy az önállóság maximumát biztosítsa az egyének és a közösségek számára. 2. Hálózati jellegű: egyenjogú, független közösségek és csoportok együttműködésén alapul, nincsenek szintenként elosztott igazgatási jogok és kötelezettségek, hanem az egyeztetés, az együttműködés kapcsolja össze őket. 3. Spontán-informális: szakítva a modern szervezetek ügyrend- és alapszabály-fetisizmusával, a lehető legminimálisabban szabályozzák a szervezeti magatartást és viszonyokat; a független egyének és közösségek spontán önszabályozását kívánják elérni. 4. Közvetlen demokrácia: az érintettek közvetlen beleszólását, a társadalmi bázis aktivitását, önigazgatását biztosító szervezeti szerkezetek, amelyek kizárják a képviseletet",[104] vagy rendszeres rotációval mérséklik azt.

Az erőszak nélküli - Tolsztoj, Schmitt, Buber és mások által képviselt - anarchizmushoz való kapcsolódás jele a zöld-mozgalom egyik központi értéke, a teljes erőszakmentesség elve, amely a zöldek esetében azonban nem feltétlenül jár együtt vallásos hittel. Antje Vollmer, a német Zöld Párt egyik volt parlamenti képviselőjének szavaival a párt távlati célja, hogy "olyan erőszakmentes társadalommal rendelkezzünk, amelyben az állam mint olyan elhal. ...az államunkban meglévő haladó polgári tradíciókat a bázisdemokrácia, a radikális demokrácia elemeinek és egy adag anarchizmusnak is ki kell egészíteniük."[105]

A zöld-mozgalom célkitűzése, az erőszaknélküliség lényegében megegyezik az 1970-1980-as években erős új békemozgalom, valamint a feminizmus erőszak nélküli alapértékével. A különbség az, hogy míg a zöld-mozgalom az ember-ember és az ember-természet közötti erőszak felszámolásán dolgozik, addig a békemozgalom az erőszaknélküliséget antimilitarizmusként értelmezi, s a nemzetközi konfliktusok erőszakmentes megoldását és a harci potenciálok leépítését propagálja; a feminizmus pedig a férfi-nő viszonyban jelentkező uralom, a patriarchalizmus, illetve a latens és manifeszt »férfierőszak« visszaszorítását tűzi ki célul."[106] Az új társadalmi mozgalmak - a zöld-mozgalom, a feminizmus, az új békemozgalom - tehát szorosan kapcsolódnak egymáshoz.[107] Ugyanakkor több szálon is kapcsolódnak az anarchista hagyományhoz. Egyfelől az anarchista szellemiség megjelenítésében, az anarchista alapértékek szellemi-metaforikus képviseletében, másfelől - konkrétabb, politikai terminusokban - a végcél, a stratégia és a szervezeti modell kérdésében. Szabó Máté szerint az új társadalmi mozgalmak és az anarchizmus közös céljai, kapcsolódási pontjai a következőképpen foglalhatók össze:

"1. A végcél szintjén az uralom, a hatalom, az erőszak és a hierarchia felszámolása a polgári társadalom és a politikai állam legkülönfélébb szféráiban, amely végső soron az állam felszámolásához vezethet. Új vonás a klasszikus anarchizmussal szemben, hogy az uralom és erőszakmentesség követelménye nem csak és nem is elsősorban a politika, hanem egy sor privát jellegű létszféra problémájává válik az új társadalmi mozgalmakban.

2. A stratégia szintjén: a célul tűzött erőszakmentes társadalomhoz az új társadalmi mozgalmak nagy többsége erőszakmentes politika révén keresi az utat... Az új társadalmi mozgalmak társadalomváltoztató stratégiája szakít az anarchistáknak a "Nagy Forradalom" létrehozására irányuló törekvésével és a mindennapok "apró forradalmai", a civil szférában lejátszódó változások révén el akarja kerülni mind a reformizmust, mind a forradalmiságot, amelyek egyaránt az államra koncentráló stratégiák. Az alternatívok és az anarchisták társadalomváltoztató stratégiájának alapja egyaránt a "társadalom az állam ellen" gondolat, amely a társadalom öntörvényű átalakulására, önigazgatásának kibontakozására alapozva kívánja felszámolni a hagyományos értelemben vett államot.

3. A szervezeti modell vonatkozásában az alternatív mozgalomban megjelenik a bürokráciától és az uralomtól mentes mozgalom megvalósításának igénye. Hasonlóan az anarchista mozgalom egy részéhez, az alternatív társadalmi mozgalmak bázisdemokratikus, decentralizált, autonomista, önigazgató jellegű szervezeti modelleket alakítanak ki."[108]

Az új társadalmi mozgalmak felhívják a figyelmet: az erőszak, az uralom, a hatalom, az autoritás jelenségei nemcsak a politika szféráját jellemzik, hanem jelen vannak a magánszférában, a mindennapok világában is. Ez a szemléleti újítás - egyfajta tekintélyellenes, "hétköznapi anarchizmus" meghirdetése - a figyelmet a hétköznapi (a szexualitásban, az oktatásban, a munkahelyen megjelenő) elnyomó magatartásformákra fordítja. Ily módon megszünteti a magánember és az állampolgár merev kettéválasztását. Az új társadalmi mozgalmak ezért nemcsak a politika szintjén fejtenek ki hatást, hanem szorosan kapcsolódnak életforma-mozgalmakhoz is. "Aprópénzre váltják", s a hétköznapok valóságában is megvalósítják politikai meggyőződésüket - és fordítva: a politika mezején is képviselik hétköznapi hitvallásukat.

A zöld-mozgalom és más új társadalmi mozgalmak szellemében és szervezeti rendjében egyaránt felmerülnek tehát anarchista elemek. Az erőszaknélküliség célkitűzése és gyakorlata, a politikai és magánszférában egyaránt képviselt elnyomás-, hierarchia- és tekintélyellenesség, valamint a bázisdemokratikus, önigazgató szervezeti modell követése azok a fő mozzanatok, amelyek az új társadalmi mozgalmakat az anarchizmus örököseivé teszik.


Folytatás




Kezdőlap