TANYA ÉS URBANIZÁCIÓ

1. Kunszabó Ferenc (1932–) – író, szociográfus. Főbb művei: Parázson pirítani (Szociográfiák, riportok) (Bp., 1970); Sárköz (Bp., 1972); Jászföld (Bp., 1980); Makacs maradandóság (Szociográfiai írások, riportok) (Bp., 1980); És ég az oltár. Széchenyi István eszmevilága (Bp., 1983); Gyarapodásunk története (Szociográfia) (Bp., 1983); Nevelő idő. Esszék, publicisztikák, jegyzetek (Bp., 1984).

2. Erdei Sándor (1914–1984) – író, szerkesztő, kritikus. Erdei Ferenc testvéröccse. Részt vett a Márciusi Frontban. A Nemzeti {3-562.} Parasztpárt alapító tagja. A felszabadulás után, 1944 őszén Szegeden az NPP szervezője és a Délmagyarország munkatársa, majd 1949-ig a Szabad Szóé. 1950-ben a Művelt Nép c. lapot szerkesztette. Utána a Népművelési Minisztérium főosztályvezetője, 1951-től 1953-ig miniszterhelyettes. 1954–1956 között az Írószövetség titkára, ill. főtitkára, az 1960-as években a Magyar Mezőgazdaság szerkesztőségében dolgozott; 1967-től 1975-ig a Szövetkezet c. lap főszerkesztője, innen ment nyugdíjba. Szerkesztette és sajtó alá rendezte Erdei Ferenc művészeti tárgyú tanulmányait. L. Erdei Ferenc: Művekkel élő társadalom. Írások, beszédek irodalomról, művészetről. Bp., 1978 (Erdei Ferenc összegyűjtött művei. 10. k.).

3. Nádudvari Nagy János (1922–) – költő, publicista. Hat elemit végzett. Első írásai a debreceni Tiszántúlban, majd az Építünkben és az Alföldben jelentek meg. Azóta számos lapban, folyóiratban publikált verseket, novellákat, riportokat és cikkeket. Jó személyes kapcsolata volt a népi írókkal. Ma is Nádudvaron él.

4. Lovas Márton (1905–1984) – esztergályos, kommunista újságíró. 1922-től a KIMSZ és a KMP tagja. 1931-től 1946-ig a Szovjetunióban élt; itt koholt vádak alapján börtönbe került. 1946-ban hazatért. Előbb a SZOT-nál, majd a Népszava Kiadónál dolgozott lektorként; 1954–55-ben a Szikra Könyvkiadó főszerkesztője. 1955–56-ban az MDP Budapesti Pártbizottságának osztályvezetője; 1956. október 30-án ott volt a Köztársaság téri pártház védői között. 1958-tól nyugdíjazásáig a Figyelő c. lap mezőgazdasági rovatvezetője. Főbb művei: Kolhozemberek. Útirajz (Bp., 1956); Mi történt Budapesten október 25-től november 4-ig. Dokumentumok és jelentések (Bp., 1957); Mezőgazdaságunk fejlődése és távlatai (Bp., 1975).

5. Hatvani Dániel (1937–) – költő, író, szerkesztő. 1961-től újságíró, a Petőfi Népe munkatársa. 1974-től a kecskeméti Forrás c. folyóirat főszerkesztője. Fontosabb munkái: Füst száll fölfelé. Szociográfiai riportok, tanulmányok (Kecskemét, 1977); Totemarc (versek) (Bp., 1979); Homokfolyam (elbeszélések) (Bp., 1984).

{3-563.} 6. Lázár István (1933–) – író, újságíró, szerkesztő. 1964-től a Valóság szerkesztőségének tagja. Főbb művei: Kiált Patak vára (Sárospatak) (Bp., 1974); Vélemények és vallomások (interjúk) (Bp., 1978); Örkény István alkotásai és vallomásai tükrében (Bp., 1979).

7. Hegedüs László, S. (1921–) – parasztpárti politikus, agrárszakember. A felszabadulás után belépett a Nemzeti Parasztpártba, 1946. nov. 4-től 1947. máj. 7-ig a Politikai Bizottság, 1947. máj. 7-től az országos vezetőség tagja. 1950-től 1953-ig a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozik, majd 1953-tól 1957-ig Tengericen, ill. Kalocsán a kísérleti gazdaság vezetője. 1959-től a nagykőrösi Petőfi Tsz főagronómusa, 1964-től 1968-ig a Nagykőrös Városi Tanács elnökhelyettese. 1972-től 1985-ig a Hazafias Népfront titkára, 1985-től alelnöke.

8. Györffy István – l. az I. kötetben az Erdei Ferenc munkássága a magyar parasztság válságának irodalmábanű c. tanulmány 15. sz. jegyzetet.

9. Zám Tibor (1929–1984) – író, szociográfus. 1948-ban tanítói oklevelet szerzett a Debreceni Református Kollégiumban. 1950-től 1952-ig az Egri Pedagógiai Főiskola hallgatója, azután 1955-ig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem marxizmus-leninizmus tanszékének tanársegédje. 1960-ig tanít, majd könyvtáros; később a kecskeméti Forrás munkatársa. Főbb művei: Hortobágyi jegyzetek (Szeged, 1966); Bács-Kiskunból jövök (Bp., 1973); Tanyabejáró. Szociográfiai tanulmányok (Kecskemét, 1977); Szeplős fogantatás (Novellák) (Bp., 1980).

10. A Mi lesz a tanyákkal? (Bp., 1973) c. tanulmánykötetet nem Erdei Sándor, hanem Cserkuti Ferenc és Horváth László szerkesztették. Erdei „A magyar tanyák rövid története” címmel tanulmányt irt a kötetbe.

11. Romány Pál (1929–) – agrárközgazdász, kommunista politikus. 1952-től a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, majd különböző állami gazdaságok élén állt. 1960-tól az MSZMP KB politikai munkatársa, ill, alosztályvezetője; 1970-től 1974-ig a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára. 1970-től az MSZMP KB tagja. 1974–75-ben az MSZMP KB {3-564.} területfejlesztési osztályának vezetője. 1975. júl. 10-től 1980. aug. 27-ig mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. 1980. aug,-tól ismét a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára. – A tanyarendszer ma c. munkája 1973-ban jelent meg a Kossuth Kiadónál.

12. Márkus István – l. a II, kötetben A magyar közigazgatásról című tanulmány 9. sz. jegyzetét.

13. Gesztelyi Nagy László (1890–1950) – agrárközgazdász, kormánypárti politikus. 1922-től 1946-ig a Kecskeméti Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara igazgatója. 1939-től a MÉP programjaival kormánypárti képviselő. Széles körű szakirodalmi tevékenységet fejtett ki; főként az Alföldet tanulmányozta, annak természeti és gazdasági viszonyait, tanyarendszerét. Működésével került a tanyakérdés a közéleti és a tudományos érdeklődés előterébe. Egyik elindítója a népfőiskolai mozgalomnak. Tevékeny szerepet játszott a mezőgazdasági érdekképviseletek, értékesítési és fogyasztási szövetkezetek kiépítésében és irányításában. Behatóan foglalkozott a mezőgazdasági munkásság helyzetével, életkörülményeinek alakulásával is. 1946-ban ment nyugdíjba. Főbb munkái: Az Alföld (Bp., 1925); Magyar tanya (Kecskemét, 1927); Magyar földért, magyar népért. Gazdaságpolitikai dolgozatok (Kecskemét, 1927); A tanyavilág élete (Kecskemét, 1930); A tanyavilág egészségügyi igazgatása (Kecskemét,1930); A mezőgazdasági munkáskérdés (Bp., 1932); Esőcseppek. Gondolatok, cikkek, megemlékezések (Kecskemét, 1942).

14. Kaán Károly (1867–1940) – erdőmérnök, az MTA levelező tagja. 1889-től Besztercebányán állami erdész, 1908-tól a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott; 1919-től helyettes államtitkár és az, erdő- és faügyek kormánybiztosa. 1923-tól 1925-ig – nyugdíjazásáig – címzetes államtitkár. Egyik kezdeményezője volt az Alföld fásításának; nevéhez fűződik az állami erdőigazgatás újjászervezése és több erdészeti törvény megalkotása. Fontosabb munkái: A magyar Alföld (Bp., 1927); A magyar föld (Bp., 1928); Az Alföld problémája (Pécs, 1929); Alföldi kérdések (Bp., 1939).