Jegyzetek
14

(1868. június 30.)
30/6 868.

   Kedves fiam!

   Ide mellékelve küldök 500 ft-ot azon kéréssel, hogy engem azoknak átvételéről tudósítsál. Mióta utolszor írtam, helyzetünkben semmi sem változott. Én reggeltől estig el vagyok foglalva részint a törvényhozással, részint hivatalomban. Anyád szab, varr, vásárol, törekedik, míg a nagy házassági előkészület rendbe lesz. E foglalatosságok annyira elfoglalják az egész házat, hogy még a földrengés, mely minap házunkat derekasan megrázta, sem szakította félbe a szokott tevékenységet. Jolánta, ki az egész fizikai tüneményt először vette észre, s anyádat s testvéreidet arra figyelmezteté, igen sajnálta, hogy távol voltál, s az érdekes tényt tudományosan nem észlelhetted, én azonban úgy hiszem, ha itt lettél is volna, a tudomány nem sokat nyerne ezáltal, minthogy a rengés reggel fél hétkor lévén, téged, mint engem, legföljebb álmodból rázott volna fel. Ami az egésznél érdekes, ez az, hogy amint látszik, a földrengés középpontja, az, hol a rengés a legerősebben éreztetett, ismét Eger táján s a Jászságban volt - körülbelül épp azon helyen, mint 1834-ben, miből következtetem, hogy nagy Mamánknak, a földnek e tájban finomabb bőre van, s az egri hegyekben vulkáni hajlamok léteznek, miáltal Heves v[árme]gye, mely eddig csak dinnyéi és rendkívül ostoba táblabírái által vált híressé, egy új nevezetességet nyert. - A tellur iránt e napokban újra írattam. Eddig még nem jött Pestre, s talán - ha jónak látod - úgy fogok rendelkezni, hogy ha most jönne is, addig csak hivatalomban maradjon. Ha a szűnnapok alatt tudományos kirándulást téssz, talán még más dolgokat hozol magaddal, s akkor mindezeket együtt küldhetjük el. - A Laboratórium még eddig nincs megkezdve, ámbár nem múlik hét, mely alatt Thant és az építészt nem sürgetem, egyébiránt reménylem, míg visszajössz, legalább az alap kiásásához fognak. - Mennyi kínokat okoz a lassúság, melyet itt mint mindenben tapasztalok. - Ölöm magamat, s nem mozdul semmi helyéből. - Minden ember úgy cselekszik, mintha halhatatlannak született volna, s egy elveszett év nem is érdemlené, hogy említsük. Ha a közmondás szerint az idő pénz, akkor a magyar csakugyan a legnagylelkűbb nemzet a világon. Ily bőkezűleg a legértékesebb kinccsel csakugyan senki sem bánik a világon. - De úgy látszik, magam is tősgyökeres magyar embernek akarom mutatni magamat, midőn annyi más dolgom levén, hasztalan firkálással töltöm be lapjaimat. Mondják, hogy az öregség beszédessé tesz, vagy talán csak azért estem e hibába, mert hozzád írok. Ég áldjon meg. Anyád s a lyányok csókolnak. Mondd Bunsen- és a többieknek tiszteletemet, s kérdezd az elsőt, csakugyan megy-e Karlsbadba, én semmi esetre augusztus közepe előtt nem juthatok oda.

Szerető apád
Eötvös  


Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra