Kubinyi A.: Róma TARTALOM Király P.: Memoriale

Vizsgálat Szűcs Mihály ügyében

(Adalék a XVI. század első fele kereskedelmi útvonalainak történetéhez)

Bessenyei József


Pozsony város egyik jegyzőkönyvében található az a páratlanul érdekes irat, amelyet az alábbiakban teljes terjedelmében közlünk:

1557. július 7., Pozsony

"Bizonyságlevél

Emlékezetül adjuk jelen oklevelünk által, jelentvén, hogy a jelen oklevél bemutatójának, előrelátó Zewch Mihálynak a kérésére mi, a bölcs és körültekintő Reichentaller Tamás úr stb. polgármester, továbbá a nemes és polgár Hwtter Márton, szent királyi felség pozsonyi ellenőre, és még Bornemyzza Tamás, Huzzar Gergely, Chiba Mihály, Fekethew János, Muskon Antal, mind az öten polgártársaink, az alábbiakban az igazság bizonyosságának elmondására, törvényesen idézve és előállva személyesen a jelenlétünk elé járulván, az Isten iránt kötelező hittel tudakozván és megvizsgálván ezen a módon tettek vallomást és tanúskodtak. Elsőként pedig az előbb említett Reychentaller Tamás polgármester úr mondotta, hogy az említett Zewch Mihályt húsz évvel ezelőtt ismerte meg, amikor a tanú Buda és Pest felé kereskedett, semmi rosszat nem tud róla, sem most sem azelőtt semmilyen rosszat nem hallott. Hwetter Márton pedig azt vallja, hogy Zewch Mihályt, aki Pesten lakott, húsz éve ismeri, a tanú soha életében semmi rosszat nem hallott róla, és amikor a tanú a zurányi és stomfai harmincadnál volt, Zewch Mihály a harmincadját tisztességesen megfizette. Bornemyzza Tamás azt vallja, hogy az előbb említett váradi polgár Zewch Mihály becsületesen viselte magát, és hogy ez a Zewch Mihály körülbelül egy hónap híján egy éve van távol Váradtól, s ebben az időben, itt Pozsonyban Nagyszombatban és Patonyban, továbbá Morvaországban kereskedőként tartózkodott. Huzzar Gergely azt vallja, hogy Zewch Mihály kereskedett, őt huszonöt éve ismeri, nem tud arról, hogy eddig a királyi felség vagy az ország ellen valamilyen árulást kezdett, sőt még rosszat sem hallott róla. Chyba Mihály azt vallja, hogy Zewch Mihályt azóta ismeri, amikor még Pesten lakott, semmi rosszat nem tud róla. Fekethew János azt vallja, hogy mióta ezt a Mihályt ismeri, semmi rosszat nem hallott róla. Muskon Antal azt vallja, hogy ezt a Zewch Mihályt tíz éve ismeri, akkor Patonyban kereskedett ennek a tanúnak nagybátyjával, semmi rosszat nem tud, nem is hallott róla. Ezért jelen oklevelünket a fentebb nevezett tanúk előbbeni vallásaival és bizonyságaival az előbb említett Zewch Mihály részére jogainak védelmére kiadatjuk és átengedjük. Adatott az 1557. év július 7-én." [1]

Furcsa, bár nem egyedülálló az az eset, amely Szűcs Mihályt arra késztette, hogy vizsgálatot kérjen Pozsony várostól ártatlanságának bizonyítására.[2] Az ügy előzményeit magából a fennmaradt oklevélből rekonstruálhatjuk. Szűcsöt ezek szerint két dologgal gyanúsították meg. Egyrészt, hogy a töröknek kémkedik, másrészt, hogy nem fizeti becsületesen a harmincadot. Egyik vád sem rendkívüli. Jól tudjuk, hogy a törökök igen gyakran használták hírszerzésre a magyar kereskedőket.[3] A vámfizetés elmulasztásával pedig csaknem minden kereskedőt megvádoltak ezekben az évtizedekben, közülük azokat is, akik Szűcs mellett tanúskodtak, így Huszár Gergelyt, Muskont, Bornemiszát is.[4] Eléggé természetesnek tarthatjuk tehát, hogy kereskedőtársai kiálltak gyanúba keveredett társuk mellett. Az oklevél rendkívüli értékét nem is ez adja, hanem az akkori kereskedelmi útvonalak felsorolása. A váradi polgár ezek szerint Morvaországban, Bécsben (erre utal a zurányi és a stomfai harmincad említése) Pozsonyban, Nagyszombatban, Patonyban (amely a Velence felé irányuló kereskedelem fontos állomása), Budán és Pesten kereskedett. A leírt útvonalak valódiságát más forrás tanulságával is megerősíthetjük.

Az itt tanúskodó Bornemisza Tamás 1549-ben elnyert kereskedelmi privilégiuma ugyanezeket a helyeket sorolja fel, Lengyelország, Moldva hozzátételével.[5] Úgy tűnik, arrafelé a megidézettek nem kereskedtek. - A forrás arra is alkalmat ad, hogy Szűcs életútját megrajzoljuk.[6] Huszár Gergely vallomásából tudjuk, hogy 1532-ben már kereskedett, majd - ezt már a komoly váradi kapcsolatokkal is rendelkező Bornemisza Tamás állítja - Váradra ment. Váradinak mondja őt az a jegyzék is, amely 1546-ban készült a pozsonyi, zurányi, nezsideri és soproni harmincadhivatalok forgalmáról.[7] Ebben a jegyzékben, amely elemzője, Gecsényi Lajos szerint feltehetően egy csempészettel kapcsolatos vizsgálat részét alkotta, Szűcs az előkelő harmadik legnagyobb vámtétellel szerepel. Bécsben 322,61 Zurányban pedig 178,80 forint vámot fizetett, emellett a Bécs-nezsideri úton is vámoltatott. Áruinak legnagyobb része különféle szövetekből, kalapokból, késekből, erszényekből állt. Ekkori útjain egyszer a debreceni Ember Jakabbal, egyszer az ugyancsak debreceni Imre deákkal társult. Bornemisza vallomásából tudjuk azt is, hogy egészen 1556 júniusáig, azaz szinte a város erdélyi ostromának kezdetéig ott tartózkodott. Pozsonyi kereskedelmi tevékenységéről 1550-ből van adatunk, ekkor tiltást tett Walkhay Ferenc gyulai kereskedőre 104, 1/2 forintra.[8] Debreceni működéséről 1547-1553 között több feljegyzést ismerünk a magisztrátus jegyzőkönyveiből, sajnos azonban ezek közül csak egy vonatkozik kereskedelmi tevékenységére.[9] Pozsonyi működéséről a már idézett források nyújtanak valamelyes felvilágosítást. Valószínűleg nem sok időt tartózkodott ott, feltételezésünk szerint Váradról egyenesen Nagyszombatba költözött. Nagyszombatban ugyanis éppen 1556-ban tűnik fel egy Szűcs Mihály nevű kereskedő, aki két házat vesz a városban, egyet a Szent Jakab utcában, egyet pedig a Fazekas utcában.[10] Átköltözése tehát tervszerűen ment végbe, vagyonát nem vesztette el, mint Bornemisza. Új lakóhelyének kiválasztása jó érzékre vall, hiszen a város éppen ezekben az években vált a nyugati kereskedelem egyik centrumává. Gyarapodása töretlenül folytatódott ezekben az években, amit az is bizonyít, hogy 1576-ban a leggazdagabb nagyszombati kereskedők között említik.[11] Debreceni kapcsolatai is fennmaradnak.[12] Utolsó adatunk 1580-ból való, halála tehát ekkortájt történhetett.[13] Élete jól példázza, hogy a magyar kereskedők a török előrenyomulás évtizedeiben, akár lakóhelyük többszörös megváltoztatása árán is képesek voltak újjászervezni kereskedelmi tevékenységüket. A munkálkodásuk során reájuk vetődött gyanúsítások alól pedig a kereskedőtársak körében kitűnően működő szolidaritás segítségével rendre tisztázni tudták magukat.


An Investigation into the Case of Mihály Szűcs: Additional Data on the History of Trade Routes
during the First Half of the Sixteenth Century


-- Summary --


This paper is based on the documentary material of an inquiry instituted against Mihály Szűcs, a merchant from Várad [Oradea]. The source shows that his trading network included Moravia, Vienna, Pozsony [Pressburg, Bratislava], Pettau (an important station on the route to Venice), Buda, Pest and Nagyszombat [Trnava]. Another source indicates that according to a privilege conferred in 1549 on Tamás Bornemisza, a merchant from Buda and later Pozsony, his commerce included business in Bohemia, Moravia, Pettau, Vienna, Moldavia and Poland.


Jegyzetek

[1] Az oklevél eredeti nyelven:

"Littere testimoniales

Nos memoriae commendamus per presentes, quod ad instantiam providi Michaelis Zewch presentium osten[soris], prudens ac circumspectus dominus Thomas Reichentaller etc. magister civium, necnon nobilis et providi Martinus Hwtter sacrae regiae Maiestatis tricesime Posoniensis contrascriba ac Thomas Bornemyzza, Gregorius Huzzar, Michael Chyba, Joannes Fekethew, Anthonius Muskon, omnes quinque concives nostri, ad perhiben[dam] in infrascriptis, certitudinis veritatem legitime citati et producti coram nobis personaliter constituti, ad fidem eorum Deo debitam requisiti et examinati fassi et attestati sunt in hunc modum. Et primus quidem prefatus dominus Thomas Reychentaller magister civium dixit, quod memoratum Michaelem Zewch ante annos viginti novisset, cum ipse testis adhuc Budam et Pesth versus negociatus fuisset, nihil vero mali de illo sciret, neque hactenus vel antea mali aliquid audivisset. Martinus vero Hwetter fassus, quod eundem Michaelem Zewch viginti annos novisset, Pesty habitantem, nunquam testis ipse in vita sua mali aliquid audisset de illo etiam, cum testis in tricesimis in Zurndorff et Stompham extitisset, ipse Michael Zewch suam tricesimam honeste persolvisset. Thomas Bornemyzza fassus, quod praefatus Michael Zewch civis Waradiensis probe se gesserit, et quod idem Michael Zewch iam fere annum minus fortasse uno mense a Waradino abfuerit, et hoc tempore hic Posonii, Tirnavie et Pethovii atque in Moravia tanquam negociator versatus sit. Gregorius Huzzar fassus est, quod praefatus Michael Zewch negociatus est, quem etiam [?] viginti quinque annos novisset, quoad autem contra regiam Maiestatem et regnum aliquam proditionem molitus fuisset ipse testis nesciret, quin nihil mali de illo audivisset. Michael Chyba fassus est, quod eundem Michaelem Zewch dudum novisset, cum adhuc Pesthini habitasset, nihil mali de illo sciret. Joannes Fekethew fassus, quod eundem Michaelem dudum novisset, nihil unquam mali de illo audivisset. Anthonius Muskan fassus, quod eundem Michaelem Zewch annos decem novisset, cum Pethovium negociatus esset, cum patruo ipsius testis, nihil mali de illo sciret, aut unquam de illo audivisset. Unde nos praesentes litteras nostras super praemissa fassione et attestatione testium praenominatorum memorato Michaeli Zewch jurium suorum ad cautelam dandas duximus et concedendas. Datae 7. Julii Anno 57."

Lelőhelye: Pozsony város levéltára. (Archív mesta Bratislavy). 2 c 1. Liber conceptorum, informationum et expeditionum cancellariae civitatis Posoniensis de annis 1555 - 1565. fol. 140/v-141/r. 1

[2] Horváth, Vladimir (vypr.): Archív mesta Bratislavy. Inventár listin a listov. II. (1501-1563) Bratislava, 1966. (továbbiakban: Horváth, 1966.) N. 6778. (1555. április 24., Brno.) Nagy István naszádos kapitány kéri a pozsonyi tanácsot, hogy adjon Günther Máténak és Huszár Gergelynek bizonyságlevelet a királynak tett szolgálatokról.

[3] Takáts Sándor: A kalauzok és a kémek a török világban. In: Rajzok a török világból II. k. 133-213. p. A kereskedőkről: 160-167 p.; Szakály Ferenc: Magyar kereskedők mint hírszerzők. In: História, 1985. 7. évf. 4. sz. 7-8. p.

[4] Takáts Sándor: A szöktetés. In: Szegény magyarok. Bp., é.n. 435. p.; Gecsényi Lajos: Az Edlasperg-ügy. A magyar kereskedők bécsi kapcsolatai a 16. század első felében. In: Történelmi Szemle, 1993. 3-4. sz. 279-295. p. (továbbiakban: Gecsényi, 1993.) Weiss Bálint (Bornemisza Tamás sógora) csempészési ügyére 1550-ben ld.: Gecsényi, 1993. 294-295. p. A Muskon-családról ld. Batthyány Ferenc I. Ferdinánd királyhoz írt sorait: "Bene scit M. V., quo.... rationem debiti tricesimas regni Sclavonie michi obligaverat. Sunt autem Pethovie quidam negociatores ex familia Muskon cognomento, qui superioribus diebus circiter trecentos boves per sinistram viam non solutis tricesimis e regno eduxerunt, quorum merces nunc per prefectum tricesimarum arestate sunt." Kriegsarchiv, Alte Feldakten. Karton Nr. 3. 1539. 12. 2. 1539. sd.; Huszár Gergelyről ld. Horváth, 1966. N. 6640.

[5] 1549. január 8., Bécs. I. Ferdinánd király privilégiuma Bornemisza Tamás részére:

"Nos Ferdinandus etc. memorie commendamus per praesentes, quod fidelis noster prudens et circumspectus Tomas Bornemyza alias civis Budensis nunc vero inhabitator huius civitatis nostrae Viennensis Maiestatis nostrae veniens in praesentiam supplicavit nobis humiliter, ut cum tam tempore amissionis Budensis ubi cum certis subditis civibus nostris partes nostras sequebatur, et nobis totique christianitati non minimum servitium exhibuisset. Quum postea illa per adversarios nostros amissa, prope Albam Regalem per malefactores invasus multa damna passus fuerit. Adeo ut in extremam fere pauperiem devenerat, annueremus, et sicuti antea etiam civibus omnibus Budensibus per litteras nostras id ipsum concesseramus, ut secundum privilegia et libertates praedicte civitatis nostrae Budensis negociationem in regnis et provinciis nostris exercere posset. Nos considerata ipsius fidelitate et serviciis tam Budae, quam postea alibi, ubi opus fuit, nobis fideliter et constanter exhibitis, tum etiam ratione habentes maximorum damnorum in serviciis nostris per eum perpessorum, extremeque eius calamitatis, volentes ipsum ea libertate conservare, qua Budenses cives antea usi sunt, nempe ea, quod liberum antea fuisse dicatur mercatoribus et institoribus Budensibus universas merces suas tam boves, quam etiam foria et alias quaslibet res, terra et aqua huc Viennam advehere et hic vendere, vel commutare. Rursum hinc alias res et merces cuiuscunque nominis et speciei Budam deducere, vicissim alio itinere ex Buda Pethoviam et fine Venecias negotiationes facere, demum in Poloniam, Moldaviam et alias provincias nostras, tamen per Moraviam et Boemiam questum et negotiationem suam exercere. Ideo vobis universis et singulis dominis praelatis, baronibus, comitibus, vice comitibus, capitaneis, praefectis, officialibus, item consiliariis et camerariis, regiminis nostri inferioris Austriae, et officiali nostro Hanntgrofff in civitate nostra Vienna constituto, nec non tricesimarum tributorum theloniorumque exactoribus, praeterea civitatum, oppidorum et villarum magistris civium judicibusque et rectoribus cunctis etiam aliis quocunque officio ac prefectura tam in praedicto regno nostro Hungaria, quam etiam archiducatu nostro Austria, aliisque provinciis nostris ubivis constitutis et commorantibus praesentes nostras visuris, harum serie mandamus firmissime, quatenus acceptis praesentibus praenominatum Thomam Bornemyza hominesque et familiares suos in dictis juribus et libertatibus, quibus iam in dicte civitatis Budensis cives usi fuisse dicuntur, solutis tamen per eos ubique solvendis conservare ipsumque illis libere pacifice et sine ullo impedimento salvis aliorum regnorum nostrorum libertatibus et privilegiis uti, frui, et gaudere permittere, et per nostros permitti facere debeatis et teneamini. Secus non facturi.

P P Viennae 8 mensis Januarii Anno Domini 1549.

Nicolaus Olahus E. Agriensis. Ferdinandus"

Lelőhelye: Österreichische Staatsarchiv. Finanz-und Hofkammerarchiv. Hofkammerarchiv. Hoffinanz. Ungarn. Rote Nummer 2. 1549. fol. 183, 188.

[6] Röviden érintettük a kérdést az alábbi tanulmányban: Budai menekültek Északkelet-Magyarországon a XVI. században. In: Bessenyei József - Fazekas Csaba (szerk.): Város és társadalom a XVI-XVIII. században. Miskolc, 1994. Studia Miskolcinensia 1. 35-43. p.

[7] A jegyzéket feldolgozta: Gecsényi Lajos: Kelet-magyarországi kereskedők a nyugati távolsági kereskedelemben. In: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve. XVIII. k. Debrecen, 1991. 25-32. p.

[8] "Soc Mihály von Wardein thuett ein Verpott auf Walkhay Ferencz von gula umb 104 1/2 fl. r. so Markhasy Ferentz und Kalmar Miclosh im zu thuen sein, das sy das geltt intt solen hinaus geben. Actum den 3. Septembris, anno ut supra. [Alatta más kézzel:] Actum 27. Octobris. Hab ich dem Soz Michal gegen überantwortung der shuldigeristh dem Markassy zu gestelt sein geltt frey gersthalt auf zu geben. " Archív mesta Bratislavy. 4 i 1. Verbotbuch. Fol. 87/a. (1550. szeptember 3., Pozsony)

[9] Szendrey István (szerk.): Debrecen város magistrátusának jegyzőkönyvei, 1552-1554. Debrecen, 1982. (A Hajdú-Bihar megyei Levéltár forráskiadványai, 4.) [továbbiakban: Szendrey (szerk.), 1982.] A jegyzőkönyvekből csak a váradi Szűcs Mihályra vonatkozó bejegyzéseket idézzük:

1552. július 5., kedd: Szabó Jakab házának egy részét Szűcs Mihály váradi polgár javára 40 ftra becsülték.

1553. augusztus 8.: Szűcs Mihály váradi lakos kijelentette, hogy a 236 ökör, amit Szabó Istvántól Rakamazon vett, arra volt bízva. Szendrey (szerk.), 1982. 471/9.

1553. augusztus 22., kedd: Szűcs Mihály és Kun Ferenc váradi lakosok vitájukat eltemették. Szendrey (szerk.), 1982. 473/.

[10] Adatok Szűcsről: Bott'ánková, Mária: K topografii mesta Trnavy v 16. storoci. In: Simoncic, Józef (zostavil): Trnava, okres a mesto. Stúdie. Bratislava, 1980. 61-147. p.; 92., 96. p.

[11] Idézi: Szakály Ferenc: Mezőváros és reformáció. Tanulmányok a korai magyar polgárosodás kérdéséhez. Bp., 1995. (továbbiakban: Szakály, 1995.) 486., 333. p.

[12] Deák Lőrinc nagyszombati Szűcs Mihály szolgája, a Szepetnek Balázs felesége által nála zálogba tett ezüst javakat letartotta, míg az adósságot visszafizeti. Rácz István (szerk.): Debrecen város magistrátusának jegyzőkönyvei, 1572. Debrecen. 1990. (A Hajdú-Bihar megyei Levéltár forráskiadványai, 21.) 313/4.

Szűcs Mihály szolgája, Deák Lőrinc, azt a pénzt, azaz 80 forint tartozást, amely miatt már az elmúlt években is pereltek, Szíjjártó Mihállyal, letiltja. Rácz István (szerk.): Debrecen város magistrátusának jegyzőkönyvei, 1573. Debrecen. 1992. (A Hajdú-Bihar megyei Levéltár forráskiadványai, 22.) 364/3.

[13] Szakály, 1995. 333. p.

Kubinyi A.: Róma TARTALOM Király P.: Memoriale