Kubinyi A.: Róma | TARTALOM | Király P.: Memoriale |
Bessenyei József
Pozsony város egyik jegyzőkönyvében található az a páratlanul érdekes irat, amelyet az alábbiakban teljes terjedelmében közlünk:
1557. július 7., Pozsony
"Bizonyságlevél
Emlékezetül adjuk jelen oklevelünk által, jelentvén, hogy a jelen oklevél bemutatójának, előrelátó Zewch Mihálynak a kérésére mi, a bölcs és körültekintő Reichentaller Tamás úr stb. polgármester, továbbá a nemes és polgár Hwtter Márton, szent királyi felség pozsonyi ellenőre, és még Bornemyzza Tamás, Huzzar Gergely, Chiba Mihály, Fekethew János, Muskon Antal, mind az öten polgártársaink, az alábbiakban az igazság bizonyosságának elmondására, törvényesen idézve és előállva személyesen a jelenlétünk elé járulván, az Isten iránt kötelező hittel tudakozván és megvizsgálván ezen a módon tettek vallomást és tanúskodtak. Elsőként pedig az előbb említett Reychentaller Tamás polgármester úr mondotta, hogy az említett Zewch Mihályt húsz évvel ezelőtt ismerte meg, amikor a tanú Buda és Pest felé kereskedett, semmi rosszat nem tud róla, sem most sem azelőtt semmilyen rosszat nem hallott. Hwetter Márton pedig azt vallja, hogy Zewch Mihályt, aki Pesten lakott, húsz éve ismeri, a tanú soha életében semmi rosszat nem hallott róla, és amikor a tanú a zurányi és stomfai harmincadnál volt, Zewch Mihály a harmincadját tisztességesen megfizette. Bornemyzza Tamás azt vallja, hogy az előbb említett váradi polgár Zewch Mihály becsületesen viselte magát, és hogy ez a Zewch Mihály körülbelül egy hónap híján egy éve van távol Váradtól, s ebben az időben, itt Pozsonyban Nagyszombatban és Patonyban, továbbá Morvaországban kereskedőként tartózkodott. Huzzar Gergely azt vallja, hogy Zewch Mihály kereskedett, őt huszonöt éve ismeri, nem tud arról, hogy eddig a királyi felség vagy az ország ellen valamilyen árulást kezdett, sőt még rosszat sem hallott róla. Chyba Mihály azt vallja, hogy Zewch Mihályt azóta ismeri, amikor még Pesten lakott, semmi rosszat nem tud róla. Fekethew János azt vallja, hogy mióta ezt a Mihályt ismeri, semmi rosszat nem hallott róla. Muskon Antal azt vallja, hogy ezt a Zewch Mihályt tíz éve ismeri, akkor Patonyban kereskedett ennek a tanúnak nagybátyjával, semmi rosszat nem tud, nem is hallott róla. Ezért jelen oklevelünket a fentebb nevezett tanúk előbbeni vallásaival és bizonyságaival az előbb említett Zewch Mihály részére jogainak védelmére kiadatjuk és átengedjük. Adatott az 1557. év július 7-én." [1]
Furcsa, bár nem egyedülálló az az eset, amely
Szűcs Mihályt arra késztette, hogy vizsgálatot
kérjen Pozsony várostól
ártatlanságának bizonyítására.[2] Az ügy előzményeit
magából a fennmaradt oklevélből
rekonstruálhatjuk. Szűcsöt ezek szerint két dologgal
gyanúsították meg. Egyrészt, hogy a
töröknek kémkedik, másrészt, hogy nem fizeti
becsületesen a harmincadot. Egyik vád sem rendkívüli.
Jól tudjuk, hogy a törökök igen gyakran
használták hírszerzésre a magyar
kereskedőket.[3] A
vámfizetés elmulasztásával pedig csaknem minden
kereskedőt megvádoltak ezekben az évtizedekben,
közülük azokat is, akik Szűcs mellett tanúskodtak,
így Huszár Gergelyt, Muskont, Bornemiszát is.[4] Eléggé természetesnek
tarthatjuk tehát, hogy kereskedőtársai kiálltak
gyanúba keveredett társuk mellett. Az oklevél
rendkívüli értékét nem is ez adja, hanem az
akkori kereskedelmi útvonalak felsorolása. A váradi
polgár ezek szerint Morvaországban, Bécsben (erre utal a
zurányi és a stomfai harmincad említése)
Pozsonyban, Nagyszombatban, Patonyban (amely a Velence felé
irányuló kereskedelem fontos állomása),
Budán és Pesten kereskedett. A leírt útvonalak
valódiságát más forrás
tanulságával is megerősíthetjük.
Az itt tanúskodó Bornemisza Tamás 1549-ben elnyert
kereskedelmi privilégiuma ugyanezeket a helyeket sorolja fel,
Lengyelország, Moldva hozzátételével.[5] Úgy tűnik, arrafelé a
megidézettek nem kereskedtek. - A forrás arra is alkalmat ad,
hogy Szűcs életútját megrajzoljuk.[6] Huszár Gergely vallomásából
tudjuk, hogy 1532-ben már kereskedett, majd - ezt már a komoly
váradi kapcsolatokkal is rendelkező Bornemisza Tamás
állítja - Váradra ment. Váradinak mondja őt
az a jegyzék is, amely 1546-ban készült a pozsonyi,
zurányi, nezsideri és soproni harmincadhivatalok
forgalmáról.[7] Ebben a
jegyzékben, amely elemzője, Gecsényi Lajos szerint
feltehetően egy csempészettel kapcsolatos vizsgálat
részét alkotta, Szűcs az előkelő harmadik
legnagyobb vámtétellel szerepel. Bécsben 322,61
Zurányban pedig 178,80 forint vámot fizetett, emellett a
Bécs-nezsideri úton is vámoltatott. Áruinak
legnagyobb része különféle szövetekből,
kalapokból, késekből, erszényekből
állt. Ekkori útjain egyszer a debreceni Ember Jakabbal, egyszer
az ugyancsak debreceni Imre deákkal társult. Bornemisza
vallomásából tudjuk azt is, hogy egészen 1556
júniusáig, azaz szinte a város erdélyi
ostromának kezdetéig ott tartózkodott. Pozsonyi
kereskedelmi tevékenységéről 1550-ből van
adatunk, ekkor tiltást tett Walkhay Ferenc gyulai kereskedőre
104, 1/2 forintra.[8] Debreceni
működéséről 1547-1553 között
több feljegyzést ismerünk a magisztrátus
jegyzőkönyveiből, sajnos azonban ezek közül csak
egy vonatkozik kereskedelmi tevékenységére.[9] Pozsonyi működéséről a
már idézett források nyújtanak valamelyes
felvilágosítást. Valószínűleg nem sok
időt tartózkodott ott, feltételezésünk szerint
Váradról egyenesen Nagyszombatba költözött.
Nagyszombatban ugyanis éppen 1556-ban tűnik fel egy Szűcs
Mihály nevű kereskedő, aki két házat vesz a
városban, egyet a Szent Jakab utcában, egyet pedig a Fazekas
utcában.[10]
Átköltözése tehát tervszerűen ment
végbe, vagyonát nem vesztette el, mint Bornemisza. Új
lakóhelyének kiválasztása jó
érzékre vall, hiszen a város éppen ezekben az
években vált a nyugati kereskedelem egyik
centrumává. Gyarapodása töretlenül
folytatódott ezekben az években, amit az is bizonyít, hogy
1576-ban a leggazdagabb nagyszombati kereskedők között
említik.[11] Debreceni kapcsolatai is
fennmaradnak.[12] Utolsó adatunk
1580-ból való, halála tehát ekkortájt
történhetett.[13] Élete
jól példázza, hogy a magyar kereskedők a
török előrenyomulás évtizedeiben, akár
lakóhelyük többszörös megváltoztatása
árán is képesek voltak újjászervezni
kereskedelmi tevékenységüket. A munkálkodásuk
során reájuk vetődött
gyanúsítások alól pedig a
kereskedőtársak körében kitűnően
működő szolidaritás segítségével
rendre tisztázni tudták magukat.
This paper is based on the documentary material of an inquiry instituted
against Mihály Szűcs, a merchant from Várad [Oradea]. The
source shows that his trading network included Moravia, Vienna, Pozsony
[Pressburg, Bratislava], Pettau (an important station on the route to Venice),
Buda, Pest and Nagyszombat [Trnava]. Another source indicates that according to
a privilege conferred in 1549 on Tamás Bornemisza, a merchant from Buda
and later Pozsony, his commerce included business in Bohemia, Moravia, Pettau,
Vienna, Moldavia and Poland.
Jegyzetek
[1] Az oklevél eredeti nyelven:
"Littere testimoniales
Nos memoriae commendamus per presentes, quod ad instantiam providi
Michaelis Zewch presentium osten[soris], prudens ac circumspectus dominus
Thomas Reichentaller etc. magister civium, necnon nobilis et providi Martinus
Hwtter sacrae regiae Maiestatis tricesime Posoniensis contrascriba ac Thomas
Bornemyzza, Gregorius Huzzar, Michael Chyba, Joannes Fekethew, Anthonius
Muskon, omnes quinque concives nostri, ad perhiben[dam] in infrascriptis,
certitudinis veritatem legitime citati et producti coram nobis personaliter
constituti, ad fidem eorum Deo debitam requisiti et examinati fassi et
attestati sunt in hunc modum. Et primus quidem prefatus dominus Thomas
Reychentaller magister civium dixit, quod memoratum Michaelem Zewch ante annos
viginti novisset, cum ipse testis adhuc Budam et Pesth versus negociatus
fuisset, nihil vero mali de illo sciret, neque hactenus vel antea mali aliquid
audivisset. Martinus vero Hwetter fassus, quod eundem Michaelem Zewch viginti
annos novisset, Pesty habitantem, nunquam testis ipse in vita sua mali aliquid
audisset de illo etiam, cum testis in tricesimis in Zurndorff et Stompham
extitisset, ipse Michael Zewch suam tricesimam honeste persolvisset. Thomas
Bornemyzza fassus, quod praefatus Michael Zewch civis Waradiensis probe se
gesserit, et quod idem Michael Zewch iam fere annum minus fortasse uno mense a
Waradino abfuerit, et hoc tempore hic Posonii, Tirnavie et Pethovii atque in
Moravia tanquam negociator versatus sit. Gregorius Huzzar fassus est, quod
praefatus Michael Zewch negociatus est, quem etiam [?] viginti quinque annos
novisset, quoad autem contra regiam Maiestatem et regnum aliquam proditionem
molitus fuisset ipse testis nesciret, quin nihil mali de illo audivisset.
Michael Chyba fassus est, quod eundem Michaelem Zewch dudum novisset, cum adhuc
Pesthini habitasset, nihil mali de illo sciret. Joannes Fekethew fassus, quod
eundem Michaelem dudum novisset, nihil unquam mali de illo audivisset.
Anthonius Muskan fassus, quod eundem Michaelem Zewch annos decem novisset, cum
Pethovium negociatus esset, cum patruo ipsius testis, nihil mali de illo
sciret, aut unquam de illo audivisset. Unde nos praesentes litteras nostras
super praemissa fassione et attestatione testium praenominatorum memorato
Michaeli Zewch jurium suorum ad cautelam dandas duximus et concedendas. Datae
7. Julii Anno 57."
Lelőhelye: Pozsony város levéltára.
(Archív mesta Bratislavy). 2 c 1. Liber conceptorum, informationum et
expeditionum cancellariae civitatis Posoniensis de annis 1555 - 1565. fol.
140/v-141/r. 1
[2] Horváth, Vladimir (vypr.):
Archív mesta Bratislavy. Inventár listin a listov. II.
(1501-1563) Bratislava, 1966. (továbbiakban: Horváth, 1966.) N.
6778. (1555. április 24., Brno.) Nagy István naszádos
kapitány kéri a pozsonyi tanácsot, hogy adjon Günther
Máténak és Huszár Gergelynek
bizonyságlevelet a királynak tett
szolgálatokról.
[3] Takáts Sándor: A kalauzok
és a kémek a török világban. In: Rajzok a
török világból II. k. 133-213. p. A
kereskedőkről: 160-167 p.; Szakály Ferenc: Magyar
kereskedők mint hírszerzők. In: História, 1985. 7.
évf. 4. sz. 7-8. p.
[4] Takáts Sándor: A
szöktetés. In: Szegény magyarok. Bp., é.n. 435. p.;
Gecsényi Lajos: Az Edlasperg-ügy. A magyar kereskedők
bécsi kapcsolatai a 16. század első felében. In:
Történelmi Szemle, 1993. 3-4. sz. 279-295. p. (továbbiakban:
Gecsényi, 1993.) Weiss Bálint (Bornemisza Tamás
sógora) csempészési ügyére 1550-ben ld.:
Gecsényi, 1993. 294-295. p. A Muskon-családról ld.
Batthyány Ferenc I. Ferdinánd királyhoz írt sorait:
"Bene scit M. V., quo.... rationem debiti tricesimas regni Sclavonie michi
obligaverat. Sunt autem Pethovie quidam negociatores ex familia Muskon
cognomento, qui superioribus diebus circiter trecentos boves per sinistram viam
non solutis tricesimis e regno eduxerunt, quorum merces nunc per prefectum
tricesimarum arestate sunt." Kriegsarchiv, Alte Feldakten. Karton Nr. 3.
1539. 12. 2. 1539. sd.; Huszár Gergelyről ld.
Horváth, 1966. N. 6640.
[5] 1549. január 8., Bécs. I.
Ferdinánd király privilégiuma Bornemisza Tamás
részére:
"Nos Ferdinandus etc. memorie commendamus per praesentes, quod fidelis noster
prudens et circumspectus Tomas Bornemyza alias civis Budensis nunc vero
inhabitator huius civitatis nostrae Viennensis Maiestatis nostrae veniens in
praesentiam supplicavit nobis humiliter, ut cum tam tempore amissionis Budensis
ubi cum certis subditis civibus nostris partes nostras sequebatur, et nobis
totique christianitati non minimum servitium exhibuisset. Quum postea illa per
adversarios nostros amissa, prope Albam Regalem per malefactores invasus multa
damna passus fuerit. Adeo ut in extremam fere pauperiem devenerat, annueremus,
et sicuti antea etiam civibus omnibus Budensibus per litteras nostras id ipsum
concesseramus, ut secundum privilegia et libertates praedicte civitatis nostrae
Budensis negociationem in regnis et provinciis nostris exercere posset. Nos
considerata ipsius fidelitate et serviciis tam Budae, quam postea alibi, ubi
opus fuit, nobis fideliter et constanter exhibitis, tum etiam ratione habentes
maximorum damnorum in serviciis nostris per eum perpessorum, extremeque eius
calamitatis, volentes ipsum ea libertate conservare, qua Budenses cives antea
usi sunt, nempe ea, quod liberum antea fuisse dicatur mercatoribus et
institoribus Budensibus universas merces suas tam boves, quam etiam foria et
alias quaslibet res, terra et aqua huc Viennam advehere et hic vendere, vel
commutare. Rursum hinc alias res et merces cuiuscunque nominis et speciei Budam
deducere, vicissim alio itinere ex Buda Pethoviam et fine Venecias
negotiationes facere, demum in Poloniam, Moldaviam et alias provincias nostras,
tamen per Moraviam et Boemiam questum et negotiationem suam exercere. Ideo
vobis universis et singulis dominis praelatis, baronibus, comitibus, vice
comitibus, capitaneis, praefectis, officialibus, item consiliariis et
camerariis, regiminis nostri inferioris Austriae, et officiali nostro
Hanntgrofff in civitate nostra Vienna constituto, nec non tricesimarum
tributorum theloniorumque exactoribus, praeterea civitatum, oppidorum et
villarum magistris civium judicibusque et rectoribus cunctis etiam aliis
quocunque officio ac prefectura tam in praedicto regno nostro Hungaria, quam
etiam archiducatu nostro Austria, aliisque provinciis nostris ubivis
constitutis et commorantibus praesentes nostras visuris, harum serie mandamus
firmissime, quatenus acceptis praesentibus praenominatum Thomam Bornemyza
hominesque et familiares suos in dictis juribus et libertatibus, quibus iam in
dicte civitatis Budensis cives usi fuisse dicuntur, solutis tamen per eos
ubique solvendis conservare ipsumque illis libere pacifice et sine ullo
impedimento salvis aliorum regnorum nostrorum libertatibus et privilegiis uti,
frui, et gaudere permittere, et per nostros permitti facere debeatis et
teneamini. Secus non facturi.
P P Viennae 8 mensis Januarii Anno Domini 1549.
Lelőhelye: Österreichische Staatsarchiv. Finanz-und
Hofkammerarchiv. Hofkammerarchiv. Hoffinanz. Ungarn. Rote Nummer 2. 1549. fol.
183, 188.
[6] Röviden érintettük a
kérdést az alábbi tanulmányban: Budai
menekültek Északkelet-Magyarországon a XVI.
században. In: Bessenyei József - Fazekas Csaba (szerk.):
Város és társadalom a XVI-XVIII. században.
Miskolc, 1994. Studia Miskolcinensia 1. 35-43. p.
[7] A jegyzéket feldolgozta:
Gecsényi Lajos: Kelet-magyarországi kereskedők a
nyugati távolsági kereskedelemben. In: A Hajdú-Bihar
Megyei Levéltár Évkönyve. XVIII. k. Debrecen, 1991.
25-32. p.
[8] "Soc Mihály von Wardein thuett ein
Verpott auf Walkhay Ferencz von gula umb 104 1/2 fl. r. so Markhasy Ferentz und
Kalmar Miclosh im zu thuen sein, das sy das geltt intt solen hinaus geben.
Actum den 3. Septembris, anno ut supra. [Alatta más kézzel:]
Actum 27. Octobris. Hab ich dem Soz Michal gegen überantwortung der
shuldigeristh dem Markassy zu gestelt sein geltt frey gersthalt auf zu geben. "
Archív mesta Bratislavy. 4 i 1. Verbotbuch. Fol. 87/a. (1550.
szeptember 3., Pozsony)
[9] Szendrey István (szerk.):
Debrecen város magistrátusának jegyzőkönyvei,
1552-1554. Debrecen, 1982. (A Hajdú-Bihar megyei Levéltár
forráskiadványai, 4.) [továbbiakban: Szendrey (szerk.),
1982.] A jegyzőkönyvekből csak a váradi
Szűcs Mihályra vonatkozó bejegyzéseket
idézzük:
1552. július 5., kedd: Szabó Jakab házának egy
részét Szűcs Mihály váradi polgár
javára 40 ftra becsülték.
1553. augusztus 8.: Szűcs Mihály váradi lakos
kijelentette, hogy a 236 ökör, amit Szabó
Istvántól Rakamazon vett, arra volt bízva. Szendrey
(szerk.), 1982. 471/9.
1553. augusztus 22., kedd: Szűcs Mihály és Kun Ferenc
váradi lakosok vitájukat eltemették. Szendrey (szerk.),
1982. 473/.
[10] Adatok Szűcsről:
Bott'ánková, Mária: K topografii mesta Trnavy v 16.
storoci. In: Simoncic, Józef (zostavil): Trnava, okres a mesto.
Stúdie. Bratislava, 1980. 61-147. p.; 92., 96. p.
[11] Idézi: Szakály Ferenc:
Mezőváros és reformáció. Tanulmányok
a korai magyar polgárosodás kérdéséhez. Bp.,
1995. (továbbiakban: Szakály, 1995.) 486., 333. p.
[12] Deák Lőrinc nagyszombati
Szűcs Mihály szolgája, a Szepetnek Balázs
felesége által nála zálogba tett ezüst javakat
letartotta, míg az adósságot visszafizeti. Rácz
István (szerk.): Debrecen város magistrátusának
jegyzőkönyvei, 1572. Debrecen. 1990. (A Hajdú-Bihar megyei
Levéltár forráskiadványai, 21.) 313/4.
Szűcs Mihály szolgája, Deák
Lőrinc, azt a pénzt, azaz 80 forint tartozást, amely miatt
már az elmúlt években is pereltek,
Szíjjártó Mihállyal, letiltja. Rácz
István (szerk.): Debrecen város magistrátusának
jegyzőkönyvei, 1573. Debrecen. 1992. (A Hajdú-Bihar megyei
Levéltár forráskiadványai, 22.) 364/3.
[13] Szakály, 1995. 333. p.
Kubinyi A.: Róma | TARTALOM | Király P.: Memoriale |