Előszó

Ez a kis kötet a finnugor népekre vonatkozó korai történeti források gyűjteménye. Reményeim - és a címben szereplő jelölés szerint is - csak az első kiadvány abban a sorozatban, amely teljességre törekvően szeretné bemutatni a finnugor népeket tárgyaló forrásokat. Már jónéhány éve foglalkozom ezen források összegyűjtésével, a hozzájuk tartozó kommentárok megírásával. Eredeti célom szerint egy kötetben, egyszerre jelentettem volna meg a teljes forrásanyagot. A finnugor történeti kutatásokban és az egyetemi finnugor történeti oktatásban azonban a már elkészült anyag is jól használható, ezért indokolt minél előbb közkinccsé tenni.

A finnugor népek történelmének kutatása nemzeti kötelességünk. Nyelvrokonaink történelmének tanulmányozása azonban Észak-Európa és Szibéria történelmének megértése szempontjából is alapvető jelentőségű. Az észt és a finn történelem (beleértve a karjalaiak történelmét is) magán viseli Svédország és Oroszország többévszázados hatalmi vetélkedésének: területszerző háborúinak, ideig-óráig élő békeegyezményeinek következményeit. A keleti finnugorok történelmének ismerete nélkül pedig nem érthető meg az orosz birodalom kialakulásának és terjeszkedésének módja. A keleti szláv törzsek már a 8-10. században érintkezésbe kerültek finnugor népekkel, majd a kialakuló kijevi és novgorodi orosz állam balti és volgai finnugor törzseket (csúdok, karjalaiak, vepszék, merják, muromák) olvasztott magába. Az orosz nép a behatoló keleti szláv törzsek és az őslakos finnugorság keveredéséből alakult ki. A 14-15. századtól fokozatosan kiemelkedő moszkvai fejedelemség már a tatár iga lerázása előtt újabb finnugor területek felé fordult, a Kazanyi Tatár Kánság 1552-ben történt megdöntése után pedig egészen az Urálig megszerezte a keleti finnugor népek fölötti ellenőrzést. Szibériának a 16. század végén kezdődött megszállásával pedig az obi-ugor és a szamojéd népeket is hatalma alá hajtotta. A finnugor területek valójában a moszkvai majd később szentpétervári Oroszország gyarmatává váltak. A cári Oroszország és a Szovjetunió nemzetiségi és birodalomszervező politikája sem érthető meg azoknak a súlyos sérelmeknek az ismerete nélkül, amelyeket a finnugor népek szenvedtek el.

A Finnugor Történeti Chrestomathia oktatási segédkönyv. Célja a történeti források felhasználása a finnugor, finn és észt szakos hallgatók oktatásában. Ennek érdekében a forrásokat magyar fordításban közli, rövid kommentárokkal és néhány bibliográfiai adattal. A fordítások több esetben nem a forrás eredeti nyelvéből, hanem valamely világnyelven megjelentetett forráskiadásból készültek. Ez a megoldás megfelel annak a célnak, hogy a nyelvészeti, irodalmi, néprajzi érdeklődésű hallgatók tájékozódjanak a finnugor népek történelmének eseményei felől, valamint annak is, hogy egyes hallgatókat a finnugor történelmi kutatások felé orientáljunk. Néhány év múlva, amikor majd talán beszélhetünk Magyarországon a finnugor népek történetét kutató szakemberekről, műhelyekről, egyáltalán finnugor történeti kutatásokról, akkor bizonyára előtérbe fog kerülni ezen források alaposabb értelmezése, elemzése, eredetiben való tanulmányozása és kiadása is. Mai feladatunk csak az alapkő lerakása. Reméljük, építmény kerül fölé. Erős és nagy - ahogy az alapítók eltervezték.

Budapest, 1999 márciusában