burgonya (lat. Solanum tuberosum), kolompér, krumpli, pityóka

a gabonafélék mellett a legfontosabb tápláléknövényünk. Hazánk az európai burgonyatermő zóna déli peremén fekszik. Táplálkozási és ipari jelentősége mellett nagyon fontos szerepet játszik nálunk a burgonya mint takarmány. Főve sertéseknek, nyersen szarvasmarhának adják. Egyes vidékeken sülve abraknak is használják. Ahol sok terem, baromfitáplálék is. Háború idején keményítőt főznek belőle házilag, levele pedig szárítva dohánypótló (→ még: újburgonya). D-amerikai eredetű (Chile, Peru), a 16. sz. második felében került Európába. Hazánkban a 17. sz. közepén bukkant föl, de csak egy évszázad múlva kezdték felhasználásra termeszteni. Terjedését mind Európában, mind nálunk gátolta az addig ismert növényektől eltérő művelési mód és a hozzá fűződő balhiedelmek (mérges, betegséget terjesztő növény). A 17–19. sz.-ban Európában fokozatosan növekedett a városi és a nem mezőgazdaságból élő lakosság, és egymást követték az éhínségek. Ezért fordultak az elaprózódott paraszti birtokon is az intenzíven művelhető, nagy hozamú néptáplálékhoz. A burgonya közvetlenül Ny-Európából került hozzánk. Meghonosodását egyrészt központi rendeletekkel szorgalmazták, másrészt külföldet járt diákok, papok, katonák és földesurak hoztak haza gumókat. Mo.-i elterjedésében döntő fordulatot jelentett az 1815–17. évi nagy ínség, melynek során az ország minden részén megismerték és termeszteni kezdték. Kezdetben csak kertekben vetették, majd némely vidéken előbb a jobbágybirtok telken kívüli állományába, később az ugarba és a nyomásos gazdálkodás tavaszi fordulójába is bekerült, de a nagy gabona- és kukoricatermő vidékeken máig a veteményes kertek jellegzetes terménye maradt. A múlt század második felében a burgonyatermesztés a modern ipari központok kialakulásával, a szeszgyártás megnövekedésével és az exportlehetőségek jelentkezésével párhuzamosan rohamosan megnőtt. 1920 előtt Mo. nagybani burgonyatermő területei a felföldi szlováklakta megyék voltak (Árva, Liptó, Turóc, Trencsén, Zólyom, Szepes, Sáros m.). A kedvező természeti adottságok folytán a múlt század végén kezdett jelentős mértékben burgonyát termelni a Nyírség, majd 1920 után az elcsatolt felföldi területek (Szlovákia) pótlására D-Somogy is. A főváros közelében, D–DK-i irányban a Duna bal partján húzódó községek, gyakran nem különösen jó természeti adottságok mellett, a múlt század közepétől a közeli nagy piaci lehetőségek vonzásában szintén jelentős burgonyatermő helyekké fejlődtek. A burgonya az erősen kötött talajok kivételével csaknem minden talajban termeszthető, azonban legjobban kedveli a levegős, a tápanyagot jól föltáró talajokat. Ennek megfelelően általában laza-homokos földbe, leginkább gabonafélék után következően vetik. Már ősszel, a burgonya ásásakor kiválogatják és külön kezelik a vetnivaló közepes nagyságú, egészséges gumókat. A legegyszerűbb és legrégibb vetési módja a burgonyának a kapa után fészekbe rakása. Meghonosodása óta sorosan művelik, de csak a századforduló óta jelölik ki → sorhúzóval a sorokat, addig a vetés szemmérték szerint a burgonyaföldön keresztben történt. A soros művelésnek több vetési módja terjedt el, pl. az ültetőfával való vagy a barázda oldalába sarok segítségével való vetés. Országosan azonban az eke után minden harmadik barázdába vetés terjedt el legjobban. A burgonya növényápolása legalább egyszeri kapálásból és töltögetésből áll. A szabályos soros művelés lehetővé tette, hogy a múlt század végétől a kézi kapálást fokozatosan fölváltsa az ekekapa használata. A burgonya ekekapázása az 1940-es évekre az egész magyar nyelvterületen ismertté vált, azonban csak a Dunántúlon és a Nyírségben dolgoztak vele általánosan. Az önellátó és helyi piacra termelő gazdaságokban a burgonya művelése megmaradt az egyszerű, kézi művelés szintjén. A burgonya ásását elsősorban kézi kapával, Ny-Mo. egyes vidékein vasvillával, a nagyobb, termő vidékeken kiszántással végzik. A századfordulótól nagyban termő területeken a jellegzetesen árutermelő parasztgazdaságok foglalkoztak burgonyatermesztéssel. A burgonyatermesztés munkaerejét 1945-ig elsősorban a szegényparasztság és az agrárproletariátus jelentette, akik részes műveléssel (feles, harmados) dolgoztak a vetésterület számottevő részén. Részesmunka-vállalásukhoz a ledolgozásnak sok formája kapcsolódott. A termelő körzetek burgonyával foglalkozó parasztjainak termelési tapasztalatai jóval bővebbek voltak, mint más vidékeken. A több és jobb termés érdekében állandóan igyekeztek új fajtákat keresni, új termesztési eljárásokat elsajátítani (pl. tőkekiválasztásos szelekció), egyszerűbb mezőgazdasági gépeket alkalmazni. A burgonyával való kereskedést – némi helyi piacozást és rövidebb távú szekerezést nem számítva – kezdetektől a hivatásos kereskedelem űzte. Csupán a vetőmagszerzés és -csere fejlesztett ki bizonyos paraszti kereskedelmet. A Bp. környéki termelők, nem tudván jó minőségű vetőgumót termelni, évtizedekig (kb. 1910–1950 között) rendszeresen jártak a Nyíségbe vetőburgonyát vásárolni. – Irod. K. Karlovszky Endre: A burgonya meghonosítása Erdélyben (Magy. Gazdaságtörténeti Szle, 1896); Nyárády Mihály: A burgonya szerepe egy Szabolcs-Szatmár megyei község (Rakamaz) életében (Szabolcs-Szatmári Szle, 1956); Kósa László: A magyar burgonyakultúra történetének és néprajzának kutatása (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1967); Kósa László: A dél-somogyi burgonyatermelés (Ethn., 1968).

A burgonya hajtásgumója

A burgonya hajtásgumója

1. Burgonyavetés (Döge, Szabolcs-Szatmár m.)

1. Burgonyavetés (Döge, Szabolcs-Szatmár m.)

2. Burgonyavetés ekenyomba (Átány, Heves m.)

2. Burgonyavetés ekenyomba (Átány, Heves m.)

3. Burgonyavetés (Monor, Pest m.)

3. Burgonyavetés (Monor, Pest m.)

4. Burgonyaprizmák faluszéli szántóföldön (Szulok, Somogy m.)

4. Burgonyaprizmák faluszéli szántóföldön (Szulok, Somogy m.)

1. Burgonyaprizma télvégi fölbontása (Szulok, Somogy m.)

1. Burgonyaprizma télvégi fölbontása (Szulok, Somogy m.)

2. A csíráztatott burgonyát vetéskor óvatosan kosarakba rakják (Döge, Szabolcs-Szatmár m.)

2. A csíráztatott burgonyát vetéskor óvatosan kosarakba rakják (Döge, Szabolcs-Szatmár m.)

3. Burgonyavásár (Debrecen, 1930)

3. Burgonyavásár (Debrecen, 1930)

Burgonyatörő, a megfőtt burgonyát préselik át rajta, hogy tésztával összegyúrhassák

Burgonyatörő, a megfőtt burgonyát préselik át rajta, hogy tésztával összegyúrhassák

Burgonyatörő (Átány)

Burgonyatörő (Átány)

Nagy krumpliszedő kosár

Nagy krumpliszedő kosár