csürhés

a falu közelében elterülő legelőre, a csürhejárásra naponta kihajtott malac- vagy sertésnyáj, a csürhe őrzője. Általában egész évre fogadták, természetbeni bér (sorkoszt) és készpénzfizetés ellenében, mert a csürhét télen is kihajtotta a legelőre. Terelőeszköze a kissé hajlított bot és a → karikás. A csürhés volt a községi tenyészkan gondozója is. A tavasztól őszig egy csapatban a legelőn kinn élő sertésállomány őrzőjét kondásnak nevezzük. – Irod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Balogh István: Szabolcs megyei pásztorösszeírás 1796-ból (Ethn., 1959).