előkertes beépítés

az utcakép kialakításának az a módja, amelynél a lakóházak homlokzati végfalai nem közvetlenül az utca vonulatába épülnek, hanem attól néhány méterrel beljebb, és így a végfalaktól a járdáig terjedő területen kis kertek képződnek. Ilyen esetben az utca vonulatát a telkek kerítései, valamint az azokat megszakító kis- és nagykapuk határozzák meg. Az előkertek kerítései általában nem tömörek, hanem áttörtek, lécből vagy drótból készülnek. A kerteket általában virágokkal, bokrokkal ültetik tele. Az előkertes beépítés előnye, hogy a kert elszigeteli a lakást az utcától, a benne levő növényzet pedig sokat felfog az utca porából. Nem elhanyagolható a virágos terület esztétikai jelentősége sem. Az előkertes beépítés egész Mo.-on elterjedt. Általában vegyesen fordul elő előkert nélküli beépítéssel. Valószínűleg legtöbb helyen újkori eredetű. Néhol az egyes korszakokban az előkert nélküli építés a polgárosultság, a városiasodás jeleként értelmezhető. Napjainkban viszont éppen a polgári ízlésvilágot tükröző villaépítészet falusi terjedése járul hozzá az előkertes beépítés gyakoriságának növekedéséhez. (→ virágoskert) – Irod. Laboda Zsigmond–Major Jenő: Egy Dunamenti falu településtudományi vizsgálata (Településtud. Közl., 1956, 8. sz.).