eszközös táncok

a magyar néptánckincs változatos nagy csoportja, amelynek különböző eszközökhöz (bot, söprű, üveg, gyertya, sapka, kendő, párna, csép, szék stb.) kapcsolódó típusait az egész magyar nyelvterületen ismerik. A különböző stílusrétegek hatását viselő eszközös táncokban a táncosok az eszközökkel való ügyes bánásmódot mutatják be. Elnevezésüket rendszerint az eszközről kapják. Az eszköz szerepe, használata, a táncosnak az eszközzel való kapcsolata alapján különböztetjük meg egyes fajtáit. Közismert mutatványos formájában a táncot egy vagy több, földre helyezett eszköz körül, közötte vagy fölötte járják. Ekkor az eszköz a tánc terét határozza meg (→ botos tánc, → gyertyás verbunk, → kanásztánc, → üveges tánc). Másik típusában a táncos kapcsolata az eszközzel még közvetlenebb, vagyis az eszköz a táncmotívumokat is alakítja (→ cséptánc, → kampós tánc, → sapkatánc, → söprűtánc); viszont az üveges tánc és a botos tánc, kendős tánc változatainál csak részben. A játékos párcserélő társastáncoknál az eszköznek viszont csak kapcsolódó kellékként van szerepe (→ kendős tánc, → lapockás tánc; → párnás tánc, → süveges tánc; részben a söprűtánc egyes változatai). Hangulati és ritmikai kifejezés fokozására szolgáló eszköz a → táncsarkantyú (→ sarkantyús tánc). A kötetlen szerkezetű eszközös táncok mozdulatkincse főleg az → ugrós tánctípus különböző változataival van rokonságban, bár az újabb táncfajták (verbunk) és a nyugati polgári társastáncok hatása is szembetűnő (pl. a játékos társastáncoknál). Az eszközös táncokat a régies magyar és nyugati eredetű táncdallamok mellett az új stílusú dallamok is kísérik (pl. sarkantyús táncok, párcserélő társastáncok). Az eszközös táncok mutatványos változatait rendszerint szólóban, ritkábban párosan vagy csoportosan táncolják. Az eszközös táncok zöme férfitánc, de van közöttük olyan, amelyet csak nők táncolnak. A játékos párválasztó társastáncok mindig csoportosak. Az eszközös táncok közül a hagyományos paraszti táncrend szerves részeként csak a sarkantyús táncot említhetjük meg, mely a többitől mozdulatkincsében lényegesen eltér. Az eszközös táncoknak bemutató, ill. szórakoztató szerepük van, főleg a családi ünnepeken (pl. lakodalomban) vagy egyéb alkalmi mulatságokon. A magyar nyelvterülettel érintkező népeknél és általában egész Európában megtalálhatók az eszközös táncok változatai. A mutatványos-ügyességi típusok feltehetően az Európa-szerte ismert → fegyvertáncok (→ botoló, pásztortáncok) egy-egy mozzanatából alakultak ki, bár az eszközökre, azok használatára már a nem fegyverszerű is jellemző. A játékos társastáncok pedig a 200–300 évvel ezelőtt Ny-Európából elterjedt nemesi-polgári táncok folklorizált változatai (cotillon változatok, cushion dance, Polsterltanz stb.). (→ még: lakodalmi táncok, → ügyességi táncok) – Irod. Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai (Bp., 1924); Wolfram, R.: Die Volkstänze in Österreich und verwandte Tänze in Europa (Salzburg, 1951); Lakodalom (III A–B, A Magyar Népzene Tára, Bp., 1955–56); Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958); Pesovár Ferenc: Kanásztánc és seprűtánc – mutatványos táncaink két típusa (Tánctud. Tanulm., 1967–68, 1969); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–IV., Bp., 1970).