Bolond Mihók

tréfás → mesehős, ill. annak kalandjairól szóló tréfás mese (→ reális mese). Bolond Mihók házasodni (szolgálatba) indul. Első ízben (évben) egy tűt kap ajándékba (szolgálatáért). Egy szénásszekérbe dugja. Anyja megrója, hogy kalapjába kellett volna tűznie. Másodszor egy ekevasat kap, azt a kalapjába szúrja, nehezelli, eldobja. Azt a vállára kellett volna vennie. Harmadszor egy kis kutyát kap, a vállára veszi. A kutya marja, eldobja. Azt madzagra kellett volna kötnie. Negyedszer egy oldalszalonnát kap, madzagra köti, lerágják a kutyák. Azt füstre kellett volna tennie. Ötödször egy borjút kap, a füstre köti, megfullad. Azt az istállóba, jászol elé kellett volna kötnie. Hatodszorra megkapja a lányt, beköti az istállóba. A lány otthagyja vagy anyja végül megbékíti, összeházasodnak (AaTh 1696; BN, MNK 1684*; folytatása legtöbbször az → ostoba ember egyéb kalandjai, rendszerint AaTh 1691+AaTh 1653A; 21 változat). A 20. sz.-i magyar változatok nagy része meglepő egyezést mutat. Ennek oka Benedek Elek hasonló című és menetű meséjének népi olvasmánnyá válása. A 19. sz.-i változatok kevésbé egyöntetűek, a típus előfordul lányhőssel és más kalandokkal is. Ezek egy esetben sem azonosak a hasonló típusú Grimm-mese (Nr. 32.) „gescheiter Hans”-ának kalandjaival. A nemzetközi → népmese-katalógus a típust azonosnak véli a „Mit kellett volna mondanom?” típussal, melyben az ostoba ember a köszönési módokat alkalmazza helytelenül. Bár mindkét típus → láncmese, azonosnak nem mondhatók. A helytelen gyakorlat következtében mesénk nemzetközi elterjedése nehezen állapítható meg. Minden bizonnyal egész Európában ismert és népszerű. – Irod. Bolte, J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder und Hausmärchen der Brüder Grimm (I., Leipzig, 1913); Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (II., Pécs, 1940); Kovács Ágnes: Kalotaszegi népmesék (I., Bp., 1943; UMNGy V.); Dobos Ilona: Egy somogyi parasztcsalád meséi (Bp., 1962; UMNGy X.); Erdész Sándor–Halmos István–Kovács Ágnes: Ruszkovics István meséi (Bp., 1968).