jármos csűr

a → csűr archaikus változata. Alapjában véve egyszerű csarnok, amely a csűrnek csak a fedett, védett cséplőhely funkciójú részét foglalta magában. Fejlettebb változataiban tároló részként használt toldalékkal is bővíthették, és mellé építhették az istállóként használt pajtát is. A tetőzetet a csűrpiac két oldalán felállított, befelé hajló fapillérekre (járomágasok) fektetett, ácsolt kötéssel rögzített gerendák (járomgerendák) tartják. Egy-egy ilyen gerendával összekötött pillérpár alakja is emlékeztet a jármok formájára. E szerkezet ismert, a kora középkori faépítészet ma már kevéssé alkalmazott szerkesztési megoldása. Előnye volt, hogy kisebb fesztávolságú áthidalásokat igényelt, mintha függőlegesen egyenes pilléreket alkalmaztak volna, s a jármos csűr legfontosabb bejárati részein a gerendázat magasságát úgy megnövelte, hogy rakott szekérrel is beállhattak alá. A magyar néprajzi irodalomban Erdély területéről vált iemertté, ahol még az 1930–40-es években új példányok is épültek. Elterjedt az ÉK-i Alföldön (Felső-Tiszavidék) is. – Irod. Jankó János: Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar (székely) népe (Bp., 1893); Gönyey Sándor: Jármos csűr az Erdélyi Mezőségen (Tér és Forma, 1941); Gönyey Sándor: Kalotaszegi jármos csűrök (Ethn., 1957); Gilyén Nándor: Csűrök a szatmári Erdőháton (Népr. Közl., 1960).

Pajta és jármos csűr váza (Inaktelke, v. Kolozs m.)

Pajta és jármos csűr váza (Inaktelke, v. Kolozs m.)

Jármos csűr gerendázata (Inaktelke, v. Kolozs m.)

Jármos csűr gerendázata (Inaktelke, v. Kolozs m.)

Jármos csűr (Inaktelke, v. Kolozs m.)

Jármos csűr (Inaktelke, v. Kolozs m.)