juha

kb. 80–90 cm hosszú, karvastagságú fa, a → szekér egyik fontos alkatrésze. Egyéb elnevezései: éha, gyoha, iha. A rúdszárnyának (→ szekérágas) a szekérderék alá érő két végét hidalja át úgy, hogy a → nyújtónak fekszik, miáltal a lovas-szekereknél egyúttal a → szekérrudat is fenntartja. Legfontosabb szerepe, hogy a szekér eleje könnyen fordítható legyen. Az ih, juh, juha szó a kora középkorban még a belsőt, hasbelsőt (azt, amit később már a szív szóval fejeznek ki) jelentette. Ezek tanúsága szerint a juha is a szekér belső része, mintegy a „szíve” már a korai középkorban is. Valószínűleg már a honfoglalás előtt is a magyarok szekerének volt juha, amiből következik, hogy négykerekű és nyújtóval is ellátott szekér volt és nem talyiga. Tehát lényegében a mai szerkezetű fejlett jármű.