hajóduda, víziduda

két vagy több fenyődongából készült, 150–200 cm hosszú és 10–15 cm-re kiöblösödő végű cső. A dongákat egymástól tenyérnyi távolságra reáerősített mogyorófa abroncsok tartják össze. Voltak olyan hajódudák is, amelyeket egész hosszúságukban hársfahánccsal vagy nyírfakéreggel csavartak be. Síptőkéje nem volt, úgy szólaltatták meg, mint a trombitát. – Rendszerint a havasokban készítették a hajódudákat és a → tutajosok hozták le azokat; terményért, élelemért adták cserébe. A hajódudával a hajósok jelt adtak a vízimalmoknak, legkivált pedig a → révészeknek, hogy előlük minden akadályt hárítsanak el, ill. hogy a → kompkötelet idejekorán leeresszék. Némely helyen a folyók menti falvak, városok (pl. Szegeden is) ifjúsága is használta szórakozásaiban a hajódudát. A hajóduda igen messze hangzó, kellemetlen bőgő, sikongó hangot adott, különösen este, ha öblét a víz színéhez közel tartották. (→ még: kürt)