lehetetlenségi formula

a → ráolvasásnak az a fajtája, amellyel a betegség megmaradását vagy visszatértét valamilyen lehetetlen feltételhez kötik. A magyar lehetetlenségi formulák legelterjedtebb három csoportja: 1. Bizonyos, a múltban általánosan gyakorolt „elveszejtő” jellegű gyógyító cselekmények kísérőszövegei. Pl.: „Akkor nőjjön a szememre árpa, Majd ha az az árpa kinől benne” (a kútban, amelybe árpaszemet dobott az árpás szemű egyén). – 2. A szövegek bizonyos rontáselhárító → mágikus eljárásokat kísérnek. Ezek a cselekmények a hit szerint valamilyen módon (pl. mákszemek istálló köré szórásával) lehetetlenné teszik a rontást. A szövegek ezt a hitet fejezik ki. Pl.: „Akkor vigyék el a tejét a tehenemnek, Mikor ezt innen felszedik.” – 3. A lehetetlenséget csak a szöveg fejezi ki, általában egyházi hivatkozással. Pl. egy 1613-ban lejegyzett lehetetlenségi formula: „Valaki az mi Urunk Jézus Krisztusnál Nagyobb urat uralhat, ... Az árthasson, az vétkezzen A mai napon énnekem.” Míg az e csoportba sorolt szövegek Európa-szerte elterjedt szövegtípusok, az első két csoport szövegei a helyi hiedelemvilág és népi gyógyászati gyakorlat mikéntjének megfelelő területi csoportokat képeznek, amelyek – bár Európa minden táján ismert valamilyen formájuk – nem egymással, hanem sokkal inkább a helyi hiedelemvilággal, ill. a népi gyógyászat helyileg gyakorolt eljárásaival vannak kapcsolatban. – Irod. Munkácsy Bernát: Keleti típusú magyar varázsige (Ethn., 1905); Hampp, Irmgard: Beschwörung, Segen, Gebet (Stuttgart, 1961); Pócs Éva: Szöveg – cselekmény – hiedelem kapcsolatai a nem epikus ráolvasásokban (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1977).