lelenctartó asszony

éltesebb szegény házaspárok, gyermektelen házaspárok, özvegyasszonyok, öreglányok vettek ki a lelencházból lelencet. A tartásért az állam csekély pénzt, a gyermekek számára ruhát, cipőt adott. A lelenc sorsát döntően meghatározta, kihez került. Jómódú gazdák ingyen kiscselédnek is vettek ki lelencet, de az igazi lelenctartó asszony az volt, aki keresetszerűleg nevelt 5–6 lelencgyereket. A lelenctartó asszonyok rendszerint mostohán bántak a gyermekekkel, ruhájukat, pénzüket csalárdul kezelték, korukhoz képest agyondolgoztatták őket. Arra is volt viszont példa, hogy a gyermektelen házaspár törvényesítette, örökösévé tette a nevelt lelencgyereket. – Irod. Kiss Lajos: A szegény asszony élete (Bp., 1941).