Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoport

az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának tudományos intézete. Székhelye Bp. Többszöri kezdeményezés után 1963-ban jött létre mint a bp.-i ELTE folklór tanszéke mellett működő kutatócsoport. Megszervezését a tudományszak fejlődésének üteme, az intézeti kutatómunka korszerű követelménye tette szükségessé, továbbá az a tény, hogy a múzeumokban a korábban domináns tudományos kutatás mellett a népművelő munka is erős hangsúlyt kapott. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoport 1967. jan. 1-én különvált az egy.-i tanszéktől, az önálló akadémiai intézménnyé vált. Feladata az országban folyó néprajzi alapkutatások területi és tematikus összefogása; a néprajz és a folklór történeti és recens anyagának gyűjtése, rendszerezése, feldolgozása; a kutatási eredmények közzététele tematikus és lokális monográfiákban, folyóiratokban; a nemzetközi munkamegosztásban folyó kutatásokban való részvétel, a néprajztudomány nemzetközi szervezeteiben a szak hazai képviseletének biztosítása. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoport élén az igazgató áll. Osztályai: a) anyagi kultúra osztály; b) folklór osztály; c) társadalomnéprajzi osztály; d) adattári osztály. 1973-ig K-európai osztálya is működött (Debrecen), ez akkor akadémiai tanszéki kutatócsoporttá alakult át. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoport adattára magába foglalja a kézirattárat, a dokumentációt (fordítások gyűjteménye); a fényképgyűjteményt, a mikrofilmgyűjteményt, a diapozitív-gyűjteményt, a rajz- és térképtárat és a hangfelvételek gyűjteményét (magnetofonszalagok). A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoport évkönyve a → Népi Kultúra – Népi Társadalom. Kiadványai a → Documentatio Ethnographica, Folklór Archívum, Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához, az → Új Magyar Népköltési Gyűjtemény, a magyar néprajztudomány bibliográfiája, néprajzi monográfiák (sorozatok).