kender (lat. Cannabis sativa)

1. Mo. legfontosabb háncsrosttartalmú ipari növénye. Kenderföldnek jó minőségű, általában mélyebb fekvésű területet választanak. A kendert kézzel vetik, olyan módon, mint a gabonaneműeket. Vagy a friss szántásra szórják és beboronálják, vagy elsimított szántásra vetik és bekapálják. Amikor a növény színe zöldből sárgára vált, kinyűvik (kendernyövés). Ezután kerül sor az áztatásra és a földolgozásra. – Őshazája Közép-Ázsia. Európába a népvándorlással jutott el. A magyarság már a honfoglalás előtt megismerte, fonaláért és olajos magváért termesztette. A Kárpát-medencében elsősorban a középső, a déli és a keleti területeken terjedt el, míg a nyugati és északi részeken a → len maradt a fontosabb rostnövény. A kender évszázadokon át a legjelentősebb háziipari növénye volt a magyar parasztgazdaságoknak. Termesztése a nyomásrendszeren kívül, rendszerint a település közelébe eső határrészen, külön erre a célra kijelölt területen folyt (haszonföld). Ezek emlékét ma is számos földrajzi név őrzi (Kenderes, Kendereskert, Kenderesföld stb.). Többnyire kis területen termesztettek kendert, annyit, amennyit az őszi munkák után a tél folyamán egy család föl tudott dolgozni. Az önellátó paraszti kendertermesztést a múlt század második felétől a terjeszkedő gyáripar szorította vissza. – Irod. Bátky Zsigmond: A kender és len, a kukorica és a burgonya elterjedése hazánkban (Föld és Ember, 1921); Nagy Gyula: Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Népr. Közl., 1963). – 2. A kenderrel kapcsolatos hiedelmek (hiedelem) és → mágikus eljárások alapgondolata általában az analógia (mágia), a hasonlóság elve. A kender vetéséhez a magot húshagyó kedden kell előkészíteni. Így húshagyókor (farsang) magasra ugrálnak, táncolnak, hosszú tésztát főznek a levesbe, sok helyre mennek vendégségbe, kenderpozdorját tesznek a kerékvágásba, hogy hosszú legyen a kender. A vetést → előírások és tilalmak (tilalom) szabályozták: legalkalmasabb nap a néphit szerint a vetésre a péntek, még jobb, ha olyankor se nap, se hold nem volt az égen. Azt tartották, hogy a meztelenül, szótalanul, új agyagfazékból vetett kender hoz jó hosszú szálú termést. Azt jósolták, hogy ha febr. végén hosszú jégcsapok vannak, akkor hosszú lesz a kender. A néphit szerint → Szent Anna napján szakad meg a kender töve, s attól kezdve nem nő, csak sárgul. A zöld kender ágyba tévre a bolhásság ellen hasznos – tartotta a népi gyakorlat. – A kendermagot felhasználták a → rontásnál is.

Kenderszárítás (Magyarcsaholy, v. Szilágy m.)

Kenderszárítás (Magyarcsaholy, v. Szilágy m.)

Kenderszárítás (Máréfalva, v. Udvarhely m.)

Kenderszárítás (Máréfalva, v. Udvarhely m.)

Kenderszárítás (Etéd, v. Udvarhely m.)

Kenderszárítás (Etéd, v. Udvarhely m.)