kályhacsempe

1. agyagból égetett, különféle alakú elemek, amelyeknek különböző módon összerakott együttese tüzelőberendezést alkot, ill. amelyek tüzelőberendezések felületének vagy ilyenek egy részének borítására szolgálnak. Ilyen értelemben a kályhacsempe (mázatlan vagy mázas) lehet – alakja, ill. a tüzelőberendezésen elfoglalt helye szerint – → kályhaszem, → kályhafiók. A kályhát díszítő elemek lehetnek az övpárkányt alkotó csempék, melyeket övpárkánycsempe névvel foglalunk össze, és lehetnek a kályha pártázatát alkotó csempék, melyeket pártázatcsempe, ill. → kályhagomb névvel foglalhatunk össze. A legkorábbi mo.-i kályhacsempe a 14. sz.-ból ismeretes. A történeti anyagban legegyszerűbbek a korongolt kályhafiókok és kályhaszemek. Vegyes mázas (→ónmáz és → ólommáz együttes alkalmazása ugyanazon tárgyon) csempéket Európában Itálián kívül Mo.-on készítettek először az 1480-as években. A budai vár Anjou-kori ásatásaiból áttört előlapos, dongás, magas művészi igénnyel készített kályhacsempék kerültek elő, de ugyanonnan kályhaszemeket is ismerünk. Ugyanilyen csempék a középkori alföldi és D-dunántúli ásatási anyagban is előfordulnak. A 18–20. sz. eleji dunántúli kályha, ill. a hódoltság után a 18. sz. végéig a Duna–Tisza közi ház tüzelőberendezése is ilyen elemekből állott. Az erdélyi kandallókat általában sík lapú kályhacsempék alkotják, de ismertek Erdélyből kályhaszemek és kályhafiókok is. A Dunántúl kályhacsempét is készítő fazekasközpontjainak készítményei közül legismertebbek a Sümeg, Keszthely, Nagykanizsa, Ják, Dőr, Csákvár, Hedrehely, Sárköz, Mohács, Tata kályhásai által készített kályhafiókok. Alapszínük a barna, zöld, sárga máz. Növényi ornamensekkel vagy – pl. Mohácson – madárral díszített kályhacsempét is találunk. Nem ismeretlen a → domborműves díszítés kerámián sem. Az erdélyi kályhásközpontok között legismertebbek a kalotaszegiek: Kolozsvár, Váralmás, Magyarvalkó, Bánffyhunyad; a Székelyföldön Korond, Küsmöd, Csíkmadaras, Kézdivásárhely; a Szilágyságban Désháza. Jelentős szerepe volt a barcasági és a besztercei szász kályhásságnak is. Az erdélyi kályhacsempék egyik legrégebbi darabja a Néprajzi Múz. gyűjteményében az 1661-ben, valószínűleg Székelyudvarhelyen készült mázatlan csempe. E mázatlan készítmény mellé szépen sorakoznak a mázas – zöld, fehér alapon kék írókás vagy több színű mázzal készült – kályhacsempék. Díszítményeiben mély nyomot hagytak a történeti stílusok: a reneszánsz, a barokk, a rokokó és a klasszicista. A besztercei szász csempéken gyakori motívum a középkorban is kedvelt lovagalakos díszítmény. E csempék jellegzetes motívuma még a futó szarvas és a fenyő együttese, vagy a táncoló párt ábrázoló díszítmény. Ezek között mázatlan nem fordul elő. Legtöbbbjén fehér vagy a fehér alapon kék mázas, ill. kék-zöld vagy sárga-zöld mázas a díszítmény. A többi kályhacsempéhez viszonyítva ezek kisebbek és fekvő téglalap alakúak. A díszítés technikáját illetően sajátos vonásuk, hogy a díszítményt reliefszerűen oldják meg, s erre viszik a színes mázakat. A kalotaszegi kályhacsempék a reneszánsztól örökölt olaszkorsós, életfás motívumokkal díszítettek, azonban ugyanazon a tárgyon geometrikus díszítőelemek – mint pl. rozetta és egyéb elemek – is előfordulnak. Sokszor az előbbi elemek klasszicista stílusú oszlopokkal körülvéve láthatók. Az erdélyi kályhacsempék díszítményeire a népművészet más ágainak – mint pl. a varrottasok, faragások, bútorok – díszítőelemei is hatottak. Mindenekelőtt a faragások hatása emelhető ki, mivel a fából készült kályhacsempenyomó dúcokra főleg a faragók által kedvelt motívumok kerültek. – Irod. Papp László: Ásatások a XVI. században elpusztult Kecskemét-vidéki falvak helyén (Népr. Ért., 1931); Csalogovits József: Tolna vármegye Múzeumának második ásatása a török hódoltság alatt elpusztult Ete község helyén (Népr. Ért., 1937); Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965); ifj. Kós Károly: Népi kandallók és kályhacsempék a magyarság körében (Népélet és néphagyomány, Bukarest, 1972). – 2. Mázatlan (esetleg csillámos) vagy mázas cserép. Sík lapból formált, négyszögletes, többnyire téglalap alakú tárgy, hátán kiálló peremmel. Kályha vagy kandalló alkatrésze.

Türén (v. Kolozs m.) előkerült 15. sz.-i kályhacsempék

Türén (v. Kolozs m.) előkerült 15. sz.-i kályhacsempék

17–18. sz.-i kályhacsempék a Sepsiszentgyörgyi Múzeum gyűjteményéből

17–18. sz.-i kályhacsempék a Sepsiszentgyörgyi Múzeum gyűjteményéből

Magyargyerőmonostori csempék (v. Kolozs m.)

Magyargyerőmonostori csempék (v. Kolozs m.)

Szolokmai mázatlan, majd a házban vörös festékkel lefestett csempék (v. Udvarhely m.) – Vármezői zöld mázas csempék (v. Szilágy m.)

Szolokmai mázatlan, majd a házban vörös festékkel lefestett csempék (v. Udvarhely m.) – Vármezői zöld mázas csempék (v. Szilágy m.)

Bánffyhunyadi csempék (v. Kolozs m.)

Bánffyhunyadi csempék (v. Kolozs m.)

Szolokmai zöld mázas csempék (v. Udvarhely m.)

Szolokmai zöld mázas csempék (v. Udvarhely m.)

Kalotaszegi zöld mázas csempék (v. Kolozs m.)

Kalotaszegi zöld mázas csempék (v. Kolozs m.)

Csíkmadarasi (v. Csík m.) zöld mázas csempe és osztrák pénz után komponált „bogaras” díszű ismeretlen eredetű csempe

Csíkmadarasi (v. Csík m.) zöld mázas csempe és osztrák pénz után komponált „bogaras” díszű ismeretlen eredetű csempe

Mázatlan csempék Kovászna környékéről (v. Háromszék m.)

Mázatlan csempék Kovászna környékéről (v. Háromszék m.)

Váralmási zöld mázas csempék (v. Kolozs m.)

Váralmási zöld mázas csempék (v. Kolozs m.)

Torockói vörösre égetett és csillámozott csempék (v. Torda-Aranyos m.)

Torockói vörösre égetett és csillámozott csempék (v. Torda-Aranyos m.)

Régi mázatlan rozettás és tulipános sarkú csempe (Csíkménaság, v. Csík m.)

Régi mázatlan rozettás és tulipános sarkú csempe (Csíkménaság, v. Csík m.)

Régi mázatlan rozettás csempe (Csikménaság, v. Csík m.)

Régi mázatlan rozettás csempe (Csikménaság, v. Csík m.)

Kályhacsempe (16. sz., lelőhelye Nadabi vár, v. Arad m.) Bp. Magyar Nemzeti Múzeum

Kályhacsempe (16. sz., lelőhelye Nadabi vár, v. Arad m.) Bp. Magyar Nemzeti Múzeum