kör alaprajzú épület

Centrális, kör vagy ovális alaprajzzal épített, egyhelyiséges épületek Európa- és világszerte ismertek az őskor óta. Készültek ideiglenesen ágakból, növényből, rudakból, sárból, kőből, ritkábban sokszög alaprajzzal gerendákból, fal nélkül, ill. fallal. Mo.-on a kúpos kunyhó a legelterjedtebb kör alaprajzú épület, és egyben Európában is. Elterjedettségük kihat Ázsiára is, sőt a cirkumpoláris terület amerikai szakaszára is, ami jelzi a kunyhótípus nagy korát. A kúpos kunyhó merev váza egymáshoz támogatott szálfákból készült. Téliesített változatuk legáltalánosabb formája olyan, amelynél szálfák fedik a vázat, fölöttük növényi anyag és föld borítás van (földkunyhó). A nyári használatra szánt változat fedése vagy pusztán szálfa, vagy nád, szalma, széna, kukoricaszár. A könnyű szálas anyagot a széltől védendő, a szalmát rudakkal, a nádat fűzfavessző korccal (korcoló fatű) szorították le. Ha csúcsát körülcsavarták, a neve → kontyos kunyhó volt. – A méhkas alakú kunyhó vázát hajlékony vesszők alkotják, erősítő keresztgyűrűkkel; ez elsősorban Afrikában terjedt el, a rendelkezésre álló faanyagnak megfelelően. Keskeny sávon azonban Európában is honos, itt a kúpos kunyhóval való keveredése is megtörtént, ez hatott ki a magyar korcos változat létrejöttére. Bihar megyéből tipikus méhkas alakú, szalmatetős változat is ismert. A Mediterráneumra jellemző még az álkupolás kőkunyhó, ez Ny-Európán át Skandináviáig elterjedt, ill. a Balkánon át a Déli-Kárpátokig. – Mindegyik kör alapú kunyhóból alakulhatott falas épület, ezek azonban viszonylag késeiek és valószínűleg a négyszögletes alapú falas épületek hatására jöttek létre, egymástól elszigetelten és rendszerint csak kis területen elterjedve. A jurtáknak tulajdonított hatás nem igazolható. Hazánkban a kör alaprajzú épületeknek alárendeltebb jelentőségük volt. Emberi hajlékként a recens néprajzi kutatás magyar nyelvterületen csak ideiglenes használatra készített kör alaprajzú épületeket talált (pásztor-, csőszkunyhók), Csongrád megyében kör alaprajzú baromfi-, sertés-, juhólakat is készítettek. A Tiszántúlon nagy területen elterjedtek a hozzájuk hasonló kerek alaprajzú gabonások, azonban ezek, noha gazdag etnológiai párhuzamokkal rendelkeznek, a 18. sz. végi, 19. sz. eleji mezőgazdasági racionalizálódás folyamatában keletkeztek, terjedtek el. Különösen kedveltek voltak Szeged környékén, ahol kiépítésüket a város jeles mérnöke, Vedres István a múlt század elején szorgalmazta. Ovális alaprajzzal készült istállót, ólat, csűrt vagy pajtát több helyütt ismerünk. Ezek távolabbi összefüggései még tisztázatlanok. Valószínűleg a sövényépítéssel, ill. a sokszög kötéses boronafal-készítéssel függenek össze, de ismerünk Abaújból sokszögzáródásos boronapajták mellett kőfalazatú ovális pajtaépületeket is (pl. Arka községből). A hazai építkezéskutatásban nagy hagyománya van annak, hogy őstörténeti beágyazottsággal építőkultúránk korai időszakában a kör alaprajzú épületek szélesebb elterjedését és nagyobb jelentőségét feltételezik, és a honfoglaló magyar nép kultúrájának nomád gyökerű tradíciói közé tartozónak vélik, hitelt érdemlő bizonyítékok azonban mindeddig nem támogatják ezeket az elképzeléseket. – Irod. Bátky Zsigmond: A magyar sátor és emlékei (Népr. Ért., 1930); Vámos Ferenc: A magyar parasztság kör alaprajzú épületeinek etnológiai jelentősége (Népr. Ért., 1938); László Gyula: Honfoglaláskori régészetünk és a magyar nagycsalád (Archaeológiai Ért., 1950); K. Csilléry Klára: A magyar kúpos kunyhó (Népr. Ért., 1970); Barna Gábor: Kerekólak a Hármas-Körös mentén (Ethn., 1971).

Kerek ól (Orosháza-Vásárhelyi puszta, Békés m.)

Kerek ól (Orosháza-Vásárhelyi puszta, Békés m.)

Kerek ól (1972, Hódmezővásárhely, Csongrád m.)

Kerek ól (1972, Hódmezővásárhely, Csongrád m.)

Kerek ól libák számára (Kardoskút, Békés m.)

Kerek ól libák számára (Kardoskút, Békés m.)

Kerek hombárok (Csongrád m.)

Kerek hombárok (Csongrád m.)