Szelestei-ráolvasás

a 16. sz.-ból fennmaradt → ráolvasás, valószínű feljegyzőjéről elnevezve. Lótályog gyógyítására szolgált. Első fele verses („Erdőn jár vala lebeke tárgy, Béka vala ekéje, Kígyó vala ostora…”); második, prózai része ún. → lehetetlenségi formula, és mint ilyen – feltételezett keleti kapcsolatai miatt – magára vonta a kutatók figyelmét. Társtalan szöveg; összesen csak két, tartalmilag rokon, 20. sz.-ban feljegyzett magyar szöveget ismerünk. A szöveg tartalmazta lehetetlenség: a gyökeret eresztő kő DK-európai és kora középkori latin ráolvasásokban is előfordul. – Irod. Mészöly Gedeon: A Szelestei-féle ráolvasás 1516–1518-ból (Magy. Nyelv, 1917).