rátét, applikáció, metélés

a bőr és vászon-, posztófélék díszítésének az a módja, amelynél csík alakban vagy mintásan kivágott anyagot illesztenek egy másik anyag fölé, esetleg alá. Gyakori a bőr-, ill. irharátét a férfi és női bőrruhákon (→ ködmön, → suba, → melles), bőrtarisznyákon. A posztórátét gyakori a → szűrökön, → condrákon. Varrtak gyolcsot pamutvászonra (Buzsák, Martos), selymet gyolcsra (Martos és vidéke) és batisztot batiszt alá vagy fölé (Martos és vidéke, Nagyszombat és vidéke), kendőkre, ingekre, lepedőkre. Az irhát és a posztót előre kiszabják és díszöltéssel rögzítik helyére, a gyolcson a rátétet vagy az alátétet a rögzítés közben formálják a varrótűvel, behajtogatva a széleit levarrás előtt. Feltehetően igen régi díszítésmód a magyaroknál, amelynek az anyagot erősítő szerepe is lehetett. A bőrruhákra kerülő irharátétnél (a szűcsök irházásnak nevezték. → szűcshímzés, tardi és D-dunántúli, sárközi ködmönök, kalotaszegi mellesek), a szűrökre kerülő posztórátéten is (régi dunántúli szűrök) a régebbi rátéthez másodlagosan csatlakozik a hímzés. A tiszántúli, bihari szűrökön viszont az 1870-es évektől a varrógép elterjedésével a hímzést (→ szűrhímzés) váltotta föl az aprólékos rátét. Ez mindig virágmotívum, posztóvirágozás neve is virágeredetére mutat. A géppel felvarrott rátétet a bihari szűrszabók a hosszadalmas és fáradságos hímzés pótlására vezették be, s az így díszített szűr olcsóbb is lett. Nagyváradi és más bihari szűrszabók Kolozsváron is meghonosították, amikor Biharban már nem volt olyan kelendő a cifraszűr. Kolozsvárról Szolnok-Doboka és Torda-Aranyos megye felé is tovább terjedt. Régebben színes posztót használtak a rátéthez, az 1930-as évektől inkább színes nemezt, mert a posztó kirojtosodott. Sablonnal rajzolták ki a bokorvirág (→ virágtő) körvonalait, mint egy dohánylevelet, ezen belül helyezték el a virágok formáit, majd géppel letűzték őket. A felföldi szűrnek egyáltalán nincsen rátétdíszítménye. Állati díszítőelemeket, mint madár, fecske, bárány, pillangó stb. csak a dunántúli szűrök rátétjein alkalmaztak. – A rátét különböző formái megtalálhatók szomszédainknál is, pl. horvát, szász, román szűcs- és szűrszabó munkákon, a szlovák fejkendőkön. Megtalálható továbbá Európa-szerte, különösen gazdag az Ibér-félsziget emlékanyaga, de Ázsiában is, így a belső-ázsiai nomádoknál. – Irod. Bossert, H. Th.: Volkskunst in Europa (Berlin, 1938); Fél Edit: Ungarische Volksstickerei (Bp., 1961).

Ingujj részlete, halálra való ing kézelője. A mintát előrajzolás nélkül vágják ki (Martos, v. Komárom m., századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum

Ingujj részlete, halálra való ing kézelője. A mintát előrajzolás nélkül vágják ki (Martos, v. Komárom m., századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum

Ingujj részlete, halálra való női ing kézelője (Martos, v. Komárom m., századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum

Ingujj részlete, halálra való női ing kézelője (Martos, v. Komárom m., századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum

Fejkendők. Jellemzőjük a kendő visszáján alkalmazott alátét (Komárom m., századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum



Fejkendők. Jellemzőjük a kendő visszáján alkalmazott alátét (Komárom m., századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum

Díszlepedő részlete, szőttes csík két oldalán piros rátéttel (Buzsák, Somogy m., 19. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum

Díszlepedő részlete, szőttes csík két oldalán piros rátéttel (Buzsák, Somogy m., 19. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum