vadászat az úr konyhájára

a jobbágyok földesúrnak járó vadászati kötelezettsége. Amikor még a jobbágyoknak is volt vadászati joguk (általában a 16. sz. előtt), az általuk elejtett vad bizonyos hányadával tartoztak az úr asztalára. Később, az eredetileg közös használatban levő erdők kisajátításával a vadászat kötelező földesúri szolgáltatás lett. Vagy az évente megkövetelt vadmennyiséget rótták ki egy-egy falura, vagy a vadászat időtartamát határozták meg. Ez utóbbi általában 3–4 nap volt évente, melyet a roboton felül kellett teljesíteni. A vadászatot sok helyen pénzen váltották meg a jobbágyok, innen származnak az őzpénz, karvalypénz elnevezések.