vízözönmondák (AaTh 825)

a bibliai vízözöntörténeten alapuló, de attól lényegesen eltérő meseszerű mondacsoport. Cselekménye: Noé istentől parancsot kap a bárka elkészítésére. Titokban kell dolgoznia, de az ördög tudni kívánja, hogy hol és mit épít. Noé titoktartását azzal bosszulja meg, hogy füstössé teszi a tüzet. Megkörnyékezi Noé feleségét, összeszövetkeznek. a) Tanácsára az asszony bűvös italt készít férjének. b) Elrejti Noé mosdóvizét (Noé elfelejt mosdani vagy imádkozni). Ezért Noé fejszéje, amely addig hangtalanul dolgozott, kopogni kezdett. Azóta kopog a fejsze, ill. azóta van csomó a fában. Az ördög a hang irányába megy, a tengerparton megtalálja a bárkát és lerombolja. Isten angyalokat küld a bárka rendbehozására. Amikor Noé és házanépe bevonul a bárkába, a legyet nem akarják beengedni, de az erőszakos. Noé mérgében rákiált: Hát akkor légy! Azóta ez a neve a légynek (→ légy teremtése, a). Az ördög is szeretne bejutni a bárkába. Egérré (kígyóvá) változik és besurran. Némely változatban egeret teremt, hogy elveszítse a bárkát. Az egér lyukat rág a bárka aljára. Noé hozzávágja a kesztyűjét, a kesztyűből macska lesz és megeszi az egeret. Egy újonnan lejegyzett palóc változat szerint Noé a kígyót kéri meg, hogy farkával tömje be a lyukat. A kígyó cserébe azt kéri, hogy embervért ihasson. Megkapja az ígéretet, betömi a lyukat. Amikor a bárka földet ér, Noé és fiai tűzbe vetik, nehogy éljen a jogával. A kígyó hamvaiból bolhák teremnek, ezért szívják az ember vérét. Egy szegedi változatban az egérrágta lyuk helye megmarad a fában. Amikor vége van az esőzésnek, Noé madarakat bocsát ki a bárkából. A galambnak sikerül földet érnie, de a nagy repüléstől elfakad az epéje, azóta egyetlen galambnak sincs. A víz apadását Noé ledugott vesszőkkel méri, ezekből lettek az első szőlőtőkék. A bárkából kilépve Noé nevet ad az állatoknak. Isten szivárványt bocsát az égre, annak jeléül, hogy többé nem lesz vízözön. – A magyar vízözönmondák változatainak jellemzője, hogy igen gyakran csak egy-egy motívumot tartalmaznak, ritkán kísérik végig az eseményeket a bárka építésétől az özönvíz végéig. – A bibliai vázra épült történetek keletről terjedtek el. Legkorábban zsidó és mohamedán kommentárok és a 7. sz.-tól kezdve iráni és arab változatok jelzik meglétét. A mondák mai formájukban bolgár és orosz centrumból terjedtek el, ismertebbek K-Európában, de a balti országokban és Angliában is előfordulnak. A magyar folklórban eddig ötven változat került elő. Legnépszerűbb a légy elnevezéséről szóló monda. – Irod. Andree, R.: Die Flutsagen. (Braunschweig, 1891); Herrmann Antal: A finnugor népek vízözönmondái (Ethn., 1891); Kálmány Lajos: Magyar vízözönmondák (Ethn., 1892); Utley, Fr. L.: Noah, His Wife and the Devil. Studies in Biblical and Jewish Folklore (kiadta Patai, R.–Utley, Fr. L.–Noy, D., Bloomington, 1960); Utley, Fr. L.: The Devil in the Ark (AaTh 825) (Internationaler Kongress der Volkserzählungforscher in Kiel und Koppenhagen, 1959, (Hrsg. von Kurt Ranke, Berlin 1961); Nagy Ilona: A magyar Noé-történetek nemzetközi kapcsolatai és műfaji kérdései (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1969).