Szűcs Sándor (Biharnagybajom, 1903–Debrecen, 1982)

etnográfus, író. Tanulmányait a debreceni tudományegy.-en végezte (1930). A debrecen Egy.-i Földrajzi Intézet gyakornoka (1931–35); a sárréti Népfőiskola (Bihartorda) ig.-ja (1946–50); a Györffy István Nagykun Múz. (Karcag) ig.-ja 1953-tól nyugalomba vonulásáig (1963). Főleg a pásztorkodás, pákászat és a néphit témakörében végzett kutatómunkát s ilyen irányú tanulmányai jelentek meg a szaklapokban. – F. m. A régi Sárrét világa (Bp., 1942); Pusztai krónika, Rajzok a régi Alföld életéből (Bp., 1946); Pusztai szabadok (Bp., 1957); Békési históriák (Gyula, 1959); Szól a duda, verbuválnak (Bp., 1962); Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek (Bp., 1969); Régi magyar vízivilág (Bp., 1977); Tudományos disputa (Békéscsaba, 1980).