szűr

Kettős jelentésű szó. Egyrészt anyag, szűrposztó, másrészt pedig az e szűranyagból készült, s ugyancsak szűrnek nevezett kabátféle felsőruha. – 1. Szűranyag. Elsőként 1395 körül említik a szűrt a Besztercei Szójegyzékben ’szürke posztó’ jelentéssel. Ugyancsak ’szürke posztó’ a jelentése annak a középkori griseus szónak is, amellyel a Besztercei Szójegyzék szűr szavát fordították. E griseus gyapjú anyagot Sopronban 1206–1218 között már malomban kallással sűrítették és tették vízhatlanná. A Besztercei Szójegyzékhez hasonlóan ugyancsak említi a debreceni, szürkeposztót készítő takácsok céhlevele is (1395), amelyet akkor a korábbi nagyváradi céhlevél mintájára fogalmaztak meg. Már a 17. sz.-tól finomabb, szászok készítette erdélyi, vagy ritkábban az annál kevésbé finom felföldi szűrposztóval dolgoztak az alföldi szűrszabók. Veszprémben az I. világháborúig foglalkoztak hazai gyapjúból szűrposztó készítésével, de ennek gyenge volt a minősége. Csúnya színe miatt a szűrt mésszel vagy az ún. „csapófölddel” is fehérítették, ami ártott a posztó minőségének. Az ilyen szűrposztót meszes szűrnek is nevezték. Készítését tiltották. – A szűr szó feltehetően szláv eredetű, s ott éppen úgy, mint a magyar nyelvben eredetileg szürke posztót jelentett. – 2. A szűrposztóból készült szűr nevű ruha régi szabását vagy szabásait ma nem ismerjük. A 19. sz.-i szűr szabása régi keleti módra csupa egyenes, derékszögű darabból állt, amelyekbe csak a múlt század vége felé hatoltak rézsútos vagy nyugati módra íves szabásvonalak. A szűr részei: elej, oldal (ha az oldal három részből áll: akkor oldal, aszaj pálha), négyszögletes gallér, ennek két alsó sarkában egy-egy csücskő nevű kis korong, kis álló gallér vagy nyak, ujja és alja. Nem öltötték fel, csak panyókára vetve viselték. Elöl díszes szíjcsat fogta össze, amelyből díszes zsinórok indultak hátrafelé s neve is átvető vagy hátravető volt. – A szűrt → szűrszabók készítették. A múlt században a szűrkészítés három nagy központja: Veszprém, Debrecen és Nagyvárad volt. Mintegy a múlt század elejétől-derekától a szűrt szegéssel, → rátéttel, végül hímzéssel (→ szűrhímzés) igen gazdagon díszítették, valóban cifraszűr lett. – A szűrnek az idők folyamán számos változata alakult ki készítése, funkciója és a divat szerint. Ezek: 1. Nyakas szűr. A múlt század vége felé Biharban, Hajdúban, majd valamivel későbben Kolozs megyében kis, álló gallért varrtak a szűr négyszögletes gallérja fölé. Az 1860-as éveknek nagy nemzeti felbuzdulásában az úri rend is szűrben járt, de ezeket nem szűrszabó, hanem a nyugati-polgári hatások számára nyitottabb magyar szabó készítette. Az úri szűr hatását látszik mutatni a nyakas szűr Széchenyi-szűr neve is. Elgondolkoztató azonban két 16. sz.-i ábrázolás: magyar főúr I. Ferdinánd udvarában (1560), valamint Bonfini 1581-es kiadásában a címkép egyik alakja. Mindkettejük kabát féle felső ruháján négyszögletes gallér fölé varrott kis, álló gallér látható. Kőváry László a hódoltság kori köpenyről írva megjegyzi, hogy ennek kis, álló gallérja alatt négyszögletű „háttakaró” volt. – 2. A nyakatlan szűr vagy magyar szűr. Régiesebben szűrszabását tiszta derékszögű szabásvonalak jellemezték. Magyar szűr elnevezése utal régiesebb megjelenésére. A nyakatlan szűr sohasem volt vakszűr, azaz az eleje kihajtós volt és mindig dupla elejű. – 3. A szecces szűrt a régiesebb szűrszabás és az elöl össze nem érő elej jellemezte. Mindig dupla és kihajtós volt. E dupla elejet hívták szűrszabó műszóval szeccnek. – 4. Dunántúli juhászok viselték a köpönyegszűrt. Ez keskeny, trapéz alakú darabokból készült, mint a → suba. Ehhez hasonlóan ujjatlan is volt. Lehetséges, hogy ehhez hasonlított az 1627. évi gyulafehérvári árszabásban feltüntetett „Fejér szűrből csinál köpenyeg vagy bohai szűr”. Somogy és Tolna megyében ezt a szűrtípust szőrsubának nevezték. – 5. Ugyancsak a Dunántúlon, főként Veszprém és Fejér megyékben, de a Hajdúságon is viselt szűrtípus volt a kerekgallérú szűr. Ujja hosszú volt és felölthető. Néha bevarrták, de fenekes ujjúra nem készítették. Nemcsak fehér, hanem színes – fekete, szürke vagy zöld színű – posztóból is varrták. Széles vörös vagy más színű posztó szegése volt. Gallérján és a hátulja alsó részén hímzés is lehetett. – 6. Különleges célt is szolgált a fenekes ujjú szűr. A Dunántúlon és a palócoknál a felöltve amúgy is sohasem viselt szűr ujjait szokás volt bevarrni, ill. egy kerek posztódarabbal befenekelni. Már eleve befenekelt ujjakkal is készítették a szabók. Pásztorok, gulyások, kondások hordták. Ebben tartották kisebb holmijukat. Az ujjat elzáró kerek rés csak a palócoknál volt hímzett. Itt a fenekes ujjú szűrök rendszerint fekete → szegésűek, ezekhez általában piros aláfogás, → cigula is járult. Fekete és piros többnyire az ún. „csipkézés”-e is, a palócok fenekes ujjú szűreinél ritkábban zöld és kék színt is alkalmaznak. A dunántúli fenekes ujjú szűröket inkább piros szegéssel készítették. Ott csak kanászok hordtak ilyeneket. – 7. A megrendelésre készített szűrnek váltóba varrott szűr, a vásári eladásra készültnek fogadott szűr volt a neve. A múlt században a parasztság, ill. a pásztorság anyagi erejét meglehetősen igénybe vevő szűrök divatját a hatóságok fékezni igyekeztek. Ezért előbb csak megrendelésre váltóba engedtek szegett vagy díszített szűröket készíteni, majd 1873 után Debrecenben és a Hajdúságon már „fogadott” vásári eladásra is készíthettek szűröket. – 8. Szűrváltozat volt az ún. csillagos szűr, mely a matyóknál volt divatban és nevét az elejére hímzett csillagról kapta. – 9. A nyakas szűrnek 1920 körül divatba jött változata volt a vakszűr. Ennek eleje nem volt kihajtós vagy kétszeres (mint a magyar szűrnél), hanem a kihajtott részt az elejére felvarrott, felülről lefelé haladó posztócsipke jelképezte, ezzel utánozták a kihajtást. – 10. Úgynevezett szűrkabátot viseltek néhol a pásztorok, mint Pécs vidékén, Somogy, Vas, Zala, Veszprém, Komárom, Győr és Fejér megyékben. Ez egészen kicsi, kabátszerű szűr, amelynek néha teljes nagyságú szűrgallérja volt, szűrkabátnak tekinthető – mivel felöltötték és elöl összegombolható volt – a dunántúli juhászok által viselt csuklyás szűr is. – 11. A bunda védelmét szolgálta esős időben a bundára való szűr, amelyről a Felvidékről, Mezőségről, valamint D-Dunántúlról vannak adatok. – Irod. Kőváry László: Magyar családi s közéleti viseletek és szokások a nemzeti fejedelmek korából (Pest, 1860); Györffy István: Magyar népi hímzések I. A cifraszűr (Bp., 1930); Höllrigl József: Régi magyar ruhák (Bp., 1938); Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés (Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XVI. században, szerk. Székely György, Bp., 1953); Gáborján Alice: Adatok a szűr kialakulásához (Ethn., 1970).

Körgalléros kocsiszűr (Dunántúl, századforduló)

Körgalléros kocsiszűr (Dunántúl, századforduló)

Szűrbe öltözött három férfi (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 1940 k.)

Szűrbe öltözött három férfi (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 1940 k.)

Három férfi, egyikük szűrbe öltözve (Báta, Tolna m., 1910)

Három férfi, egyikük szűrbe öltözve (Báta, Tolna m., 1910)

Szűrbe öltözött kanász (Rekonstrukció) (Bakony, 20. sz. első fele)

Szűrbe öltözött kanász (Rekonstrukció) (Bakony, 20. sz. első fele)

Posztórátéttel és gyapjúfonállal varrt hímzéssel díszített cifraszűr és részlete (Somogy m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum



Szűr
Posztórátéttel és gyapjúfonállal varrt hímzéssel díszített cifraszűr és részlete (Somogy m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum