táj

földrajza, növényzete, története stb. alapján egységes vagy összefüggő terület. A táji keretek és adottságok erős integráló hatással lehetnek az ott élő népesség kultúrájára (→ táji csoport). – A magyar népi tájszemlélettől idegen a földrajztudományra jellemző mesterkélt, geográfiai-geológiai látásmód. Nagytáji viszonylatban igen korán – legkésőbb a 14. sz.-ban – kialakult a központi tájszemlélet, amely a feudalizmus kori igazgatási centrumoktól (Székesfehérvár, Esztergom. Buda) tájékozódott a déli országrész, az → Alföld, az északi → Felföld, valamint az erdőntúli → Erdély irányába. Két-háromszáz év múlva a képzeletbeli tájékozódási pont Pest mellé tevődött át, így alakult ki a → Dunántúl és a → Tiszántúl fogalma. A központi szemlélet a nagytájakon belül már ritkán érvényesült. A viszonyítás közeli folyókhoz, hegyekhez, városokhoz, történeti, közigazgatási egységekhez igazodott. Az eltérő területű kistájak még – ha esetenként részben fedik is egymást – egyenértékűek. A gyakori -hát, -köz, -mente, -völgye, -melléke, -alja, -környék, a ritkább -táj, -föld, -vidék tájnévképző köznevek egymáshoz viszonyítva mellérendeltek, egyaránt „vidék” jelentésűek. Ugyanilyen értékűek a képző nélküli tájnevek is. A tájak határa igen sokszor elmosódó. – A népi tájszemlélet – a földrajztudománnyal ellentétben – nem törekszik minden kis darab földnek nevet adni, sőt gyakran nagyobb területeket sem nevez meg. – 1. Földrajzi tulajdonságra utaló tájnevek, amelyekben kifejeződik a) a domborzat: → Göcsej, → Hegyhát; b) a vízrajz: → Nyírség, → Hanság; c) a növénytakaró: → Mezőföld, → Bükkalja, → Erdővidék; d) a talajfajta vagy ásványi kincs: → Homokság, → Sóvidék. – 2. Földrajzi viszonylatra utaló tájnevek, amelyekben kifejeződik a) a magasság vagy mélység: → Kemeneshát, → Mátraalja; b) térbeli viszony: → Hegyentúl, Erdély; c) folyómenti vagy -közi fekvés: → Taktaköz, → Nyárád mente, → Érmellék. – 3. Népekre etnikai-néprajzi csoportokra utaló tájnevek: → Székelyföld, → Vendvidék, → Nagykunság. – 4. Vallásra utaló tájnév: → Szentföld. – 5. Közigazgatási egységekből alakult tájnevek: a) megyenévből: Szabolcs, → Bihar; b) széknévből: → Háromszék, → Aranyosszék; c) egyéb egykori jogi különállásra utaló nevek: → Őrség, → KirályföldBáródság, → Hetés. – 6. Ismeretlen eredetű tájnevek: → Barcaság, → Harangod. – Igen gazdag és differenciált a dűlőnevekben jelentkező részletes térszínforma elnevezés is. – Irod. Viski Károly: Etnikai csoportok, vidékek (Bp., 1938); Kádár László: A magyar nép tájszemlélete és Magyarország tájnevei (Bp., 1941); Árvay József: A térszíni formák nevei Kalotaszegen (Kolozsvár, 1943).