Ábrányi Emil, ifj.

(Bp., 1882. szept. 22.–Bp., 1970. febr. 11.): karmester, zeneszerző, igazgató. Ábrányi Kornél unokája, id. Ábrányi Emil költő fia. A Zak-n 1896-tól 1901-ig volt Koessler János zeneszerzés és orgonaszakos növendéke. Thomán Istvánnál zongorázni tanult. Tanulmányait 1902-től Lipcsében, Nikisch Artúrnál folytatta, majd 1904-től német színházaknál működött karmesterként. 1911–1919 között az Operaház karnagya, majd az 1919–20-as évadban ig.-ja volt. 1921-től a Városi Színház ig.-jaként működött. 1911-től 1917-ig volt a Zeneközlöny kritikusa, 1922–1926 között pedig a Zak karmesterképző tagozatának tanára. 1926–34-ben a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar vezető karnagya, 1942-től a Szegedi Városi Színház karmestere volt. F.M. A ködkirály (1901); Monna Vanna (1905); Paolo és Francesca (1907); Don Quijote (1913); Ave Maria (intermezzo, 1920); Az éneklő dervis (1937); Liliomos herceg (1942); Éva boszorkány (1944); Balatoni rege (1945); A Tamás-templom karnagya (1947). – Ir. Bónis F.: Á.E. (Muzsika, 1970/5.); Szatmári E.: Debrecen zenekari kultúrája (in: Debrecen zenei élete a századfordulótól napjainkig, Debrecen, 1975).