Bartay András

(Forró, 1799–Mainz, 1854. okt. 4.): színházbérlő-igazgató, zeneszerző. 1829-ben a Pestvárosi Énekiskola egyik alapítója és ig.-ja. 1843. jan. 1.–1845. jan. 18. között a Nemzeti Színház bérlő-ig.-ja; ezt pályázaton nyerte el, évi 12 000 pengőforint országos segéllyel. Igazgatása alatt a színházi élet fellendült. Pályázataival életre hívta a népszínmű első sikereit, megzenésítette Kölcsey Ferenc Himnuszát és Vörösmarty Mihály Szózatát. Rögzített szerzői jogdíjrendszerével megnövelte az eredeti drámabemutatók számát: a 28 premier szerzői között volt Szigligeti Ede (öt művével), Vörösmarty Mihály (Czillei és a Hunyadiak, A fátyol titkai), Jósika Miklós (A két Barcsai), Eötvös József (Éljen az egyenlőség!), Czakó Zsigmond (Kalmár és tengerész). Az operabemutatók közül kiemelkedett Erkel Ferenc Hunyadi Lászlója. Visszaszerződtette Schodelnét operaprimadonnának, Egressy Gábort rendezőnek alkalmazta. Sikerrel szerepelt társ.-ával a pozsonyi országgyűlésen. A szakszerűen vezetett, a német színészet versenyét is álló, a polgári nemzeti színházért folytatott vállalkozás anyagi kudarccal végződött, ezért külföldre költözött. Operái közül az Aureliát a Nemzeti Színház mutatta be (1837); a Jakab István szövegére írt A csel (Nemzeti Színház, 1839. ápr. 29.) az első m. vígopera.