Bókay János

(Bp., 1892. júl. 10.–Bp., 1961. júl. 16.): író. Jogot végzett. 1914–1917 között székesfővárosi tanügyi referens, 1917-től az Athaeneum Irodalmi Rt. irodalmi tanácsadója, 1929-től miniszterelnökségi sajtóreferens, 1933-ban a Budapesti Hírlap felelős szerk.-je, 1933–1944 között a Révai Irodalmi Rt. ügyvezető ig.-ja. 1935-ben a Petőfi és Kisfaludy Társaság tagja. Verseket, regényeket, színműveket írt; angol, orosz és német nyelvből fordított. Kiváló színpadismerettel, ötletekkel megírt szórakoztató vj.-aival külföldön is sikert aratott. Pucciniről és Kacsoh Pongrácról életrajzi regényt írt. Drámái: Megvédtem egy asszonyt (1936); Szakíts helyettem (1933); A rossz asszony (1938); Ragaszkodom a szerelemhez (1938); Feleség (1939); Első szerelem (1940); Négy asszonyt szeretek (1940); Hazudj nekem (1941); Az utód (1942); F.M. Bohémek és pillangók. Puccini életregénye (1971); Egy rózsaszál szebben beszél (1969).