Bródy Sándor

(Eger, 1863. júl. 23.–Bp., 1924. aug. 12.): író, drámaíró, újságíró. 1897-ben rövid ideig a Nemzeti Színházban statisztált. 1880–1883 között Gyulán írnok volt, itt jelentek meg az első cikkei. 1884-től Bp.-en a Magyar Hírlap munkatársa, 1889–91-ben kolozsvári lapok újságírója és szerkesztője volt. 1891–1898 között ismét a Magyar Hírlapnál dolgozott. 1900-ban Fehér Könyv c. önálló folyóiratot indított. 1903–1905 között Ambrus Zoltánnal és Gárdonyi Gézával a Jövendő c. hetilapot szerkesztette. Később a Pesti Hírlap, A Nap, Az Újság, Az Est munkatársa volt. 1921-ben Olaszországba, 1922-ben Bécsbe költözött, s csak 1924 nyarán tért haza. A századforduló m. regény-, novella- és drámairodalmának meghatározó alakja. 1902-ben a Nemzeti Színház mutatta be első darabját, majd a Víg- és a Magyar Színház játszotta műveit, amelyek közül több külföldön is színre került. Számos színházi témájú cikke, színészportréja is megjelent. F.D. Hófehérke (1901); A dada (1902); Királyidillek (1902); A tanítónő (1908); A medikus (1911); Királyok (1913); Árnyékok (1914); Lyon Lea (1915); A szerető (1917); Orgonavirág (1919). F.M. Színésznők (1905); Komédia (1911); Cilinderes Tiborc. Válogatott cikkek és tanulmányok (1958). Fordításai: Schnitzler: Körbe-körbe (1912); Arcübasev: Szenvedély (1918). – Ir. Juhász F.-né: B. S. (1971); Laczkó A.: B. S. (1982).