„félre”

a színjátékszövegnek az a része, melyet az egyik szereplő a partnerek kizárásával csak a közönségnek mond el. A rövid (néhány szavas) szöveg célja, hogy a néző tudomására hozza az adott szereplő mellékgondolatait, szándékait, érzéseit, melyeket a szerző (dramaturgiai okokból) nem kívánt a többi színpadi alakkal folytatott dialógusban megfogalmazni. A színházi konvenció által elfogadott dramaturgiai segédeszközt, melyet a romantika korában használtak gyakran, a naturalista színjátszás elvetette, de bizonyos színjátéktípusokban (cselvígjáték, operett, bohózat stb.) jellemző megoldás maradt. Van ún. néma félreszólás is, mikor a színész mimikai és pantomimikus eszközökkel érzékelteti a partner előtt az eltitkolandókat.