Fenyő Emil

(Magyarkanizsa, 1889. márc. 18.–Bp., 1980. aug. 15.): színész. Az Országos Színészegyesület színiiskoláját 1909-ben végezte el. 1909–10-ben Nagyváradon, 1910–11-ben Szabadkán, 1911–12-ben Nagyváradon, majd Pozsonyban, 1913–1916 között Miskolcon játszott. 1917-től a Vígszínházban szerepelt. 1921-ben a Royal Orfeumban lépett színpadra. Ezután Berlinben, Afrikában és Párizsban némafilmeket forgatott. 1932–33-ban a Kamara Színházban, 1934-ben a Fővárosi Operett, 1935-ben a Bethlen téri és a Royal, 1936–1938 között a Belvárosi és a Művész Színházban játszott. A színészkamarának nem lehetett tagja, csak az OMIKE Művészakció keretében működhetett. 1945–1947 között a Víg és a Pesti, 1948-ban a Modern Színházban, 1949-ben a Művész Színházban kapott szerepeket. 1950–1964 között a Nemzeti Színház tagja volt, majd nyugalomba vonult. Jó megjelenése, szép hangja, tiszta beszéde, eleganciája jól érvényesült drámai hősök szerepében Később karakter- és epizódszerepeket formált meg. 1964-ben érdemes művész kitüntetést kapott. F.Sz. Liliom (Molnár F.); Ocskay brigadéros (Herczeg F.); Reimsi érsek (Shaw: Szent Johanna); Horváth Mihály (Illyés Gy.: Fáklyaláng).