Füst Milán

(Bp., 1888. júl. 17.–Bp. 1967. júl. 26.): író, költő, drámaíró. 1908-ban jelent meg első írása a Nyugatban. 1920-ban baloldali magatartása miatt tanári állásából nyugdíjazással távozott. Ekkor többéves nyugat-európai utat tett meg. A II. világháború után a bp.-i egyetem esztétika-magántanárává nevezték ki. Előadásainak szövege 1948-ban jelent meg Látomás és indulat a művészetben címmel. Ugyanakkor Kossuth-díjat kapott. Elsősorban mint költőt, a m. szabadvers egyik megteremtőjét tartották számon. Bár már 1910-től kezdve írt drámákat, ezek – a Boldogtalanok 1923-as bemutatóját kivéve – csak 1963-tól kezdve kerültek színpadra, nagy sikerrel. A legkülönfélébb stílust képviselik: van köztük groteszk komédia, dadaista jelenet, bohózat, szomorújáték, történelmi tragédia. Együttesük a modern m. drámairodalom meghatározó értékét jelenti. Drámai művei: Aggok a lakodalmon (1910); Boldogtalanok (1914); A lázadó (1919); Ákoska, A zongora (1925); Az atyafiak és a nő (1926); Catullus, No mit szólsz Freiligrath? (1927); Margit kisasszony, Az árvák (1928); A néma barát (1929); Negyedik Henrik király (1931); Máli néni, Ő jobb, mint én vagyok (1933). – Ir. Radnóti Zs.: A próféta színháza (1993); Somlyó Gy.: F. M. vagy a lesütött szemű ember (1993).