Kürthy György

(Bp., 1882. febr. 24.–Bp., 1972. dec. 27.): színész, színházigazgató, díszlettervező, író. Müncheni építészeti tanulmányok után színészi pályáját 1905-ben a Thália Társaságnál kezdte, innen 1906-ban a Nemzeti Színházhoz került, 1908 ápr.-ától 1909 júl.-áig Kolozsvárott játszott, majd ismét a Nemzeti Színház tagja lett. Egy-egy évadon át a pécsi (1923–24) és a szegedi (1930–31) színház ig.-ja volt, de nyugdíjazásáig (1935) mindig visszatért a Nemzeti Színházba. 1953. szept.-től két évadon át a győri Kisfaludy Színház tagja volt, az 1955–56-os évadban a József Attila Színházban játszott. 1916-tól 1923-ig a SzAk-n maszkírozást, 1927-től 1930-ig az Iparművészeti Főiskolán színpadtechnikát tanított. Díszlettervei elsősorban a Nemzeti Színház, a Kolozsvári Nemzeti Színház és a győri Kisfaludy Színház előadásaihoz készültek. Színészi pályája során a hagyományos naturbursch- és szerelmesszerepektől a komikus-, bonviván- és karakterszerepekig mindent eljátszott. F.Sz. Gerando (Wedekind: A hőstenor); Hlesztakov (Gogol: A revizor); Polezsájev (Rahmanov: Viharos alkonyat); Örkényi báró (Csiky G.–Máder R.: A nagymama). F.T. Stevenson: Öngyilkosok klubja (díszl.); Puccini: Bohémélet (díszl.). Könyvei: Flamma vestalis (vers, Kolozsvár, 1908), Az ős (regény, 1924); Visszhang (dráma, 1925); Derű a deszkán (anekdoták, 1969); Komédiások (rajzalbum Major Henrikkel, Békéscsaba, 1911).