Láng Ádám János

(Jászújfalu, 1772. júl. 28.–Pest, 1847. márc. 22.): énekes-színész, színigazgató, drámaíró és -fordító. 1790–91-ben a pesti német társ. színésze és énekese volt. 1792–1796 között az első pest-budai m. társ. tagja. Pályáját Erdélyben folytatta, majd az onnan érkező együttessel tért vissza Mo.-ra. 1807–1813 között Pesten játszott, utána újra vándorszínész. Rendezői és zenei vezetői feladatokat is ellátott, többször volt ig. 1837-től a Pesti Magyar Színház, majd a Nemzeti Színház tagja, előbb kardalosként, utóbb mint kottatáros, gazdasági tisztviselő, végül mint kegydíjas. 1842-ben ünnepelték elsőként a m. színháztörténetben 50 éves színészi jubileumát. Mindkét felesége színésznő volt: Kelemen Erzsébet (1794–95-ben) és Járdos Annamária (1798-tól 1806-ig). Dinasztiát alapított: fia, menye, unokái is a színészpályát választották. Kezdetben fiatal szerelmeseket és szeles gavallérokat játszott, olykor szükségből hősi feladatokat is vállalt. Szerepkörét sokáig megőrizte, későn tért át az idősebb karakterszerepekre. Zenei műveltsége és kellemes tenorhangja nemzedéke vezető énekes-színészévé avatta. Eredeti, magyarított színműveinek és fordításainak száma megközelíti a 150-et, közülük azonban csak négy jelent meg nyomtatásban. F.Sz. Etele (Dugonics A.–Soós M.: A megszomorított ártatlanság); Montalbán (Lemierre: Lanassza); Horst (Kotzebue: Embergyűlölés és megbánás, A nemes hazugság); Pikkó (Hafner–Chudy J.: Pikkó herceg és Jutka–Perzsi); Sofrano (Henneberg: Csörgősapka); Hamlet (Sh.); Rinaldi Rinaldini (Hensler).