Mikó István

(Bp., 1950. okt. 22.– ): színész, színházigazgató. 1977-ben végezte el a SzAk-ot és a Thália Színház művésze lett, ahol már 1975-től gyakorlatos színészként működött. A Kaláka Együttes alapító tagja (1969–1973). 1991–1993 között az Arizona Színház ig.-ja, a soproni színház műv.-i vez.-je, a kisvárdai Várszínház egyik alapítója. Sokoldalú művész, kitűnően énekel, több mint tíz zenés játék zeneszerzője. Számos tévéjátékban szerepelt. Jászai Mari-díjas (1985). F.Sz. Nero (Várkonyi M.–Miklós T.: Sztárcsinálók); Benája (Kemény G.–Miklós T.–Kocsák T.: Krónikás); Arje Lejb (Babel–Kazimir K.–Gosztonyi J.: Alkony); Miska, főpincér (Kálmán I.: A csárdáskirálynő); Janó (Munkácsi M.: Mindhalálig Beatles); Dexter (Brown: Ének az esőben); Liolá (Pirandello: Liolá és a lányok); Sancho Panza (Leigh–Wasserman: La Mancha lovagja); Szomszéd (Vian: Mindenkit megnyúzunk); Frederick (Anderson–Ulveaus–Rice: Sakk); Chaplin (Nagy T.–Pozsgai Zs.: A kölyök).