Németh László

(Nagybánya, 1901. ápr. 18.–Bp., 1975. márc. 3.): író, esszéista, drámaíró, műfordító. 1925-ben orvosi diplomát szerzett. Írásai a Nyugatban, a Napkeletben, a Protestáns Szemlében ugyancsak 1925-től jelentek meg. 1932-ben megalapította és 1936-ig, a lap megszűnéséig egymaga írta és szerkesztette a Tanú c. folyóiratot. 1949–1954 között nem publikálhatott. 1954 után szabadfoglalkozású íróként alkotott. Színházi kapcsolatai 1938-ban kezdődtek, amikor a Nemzeti Színház Kamaraszínháza bemutatta Villámfénynél c. színművét. Ezután, a publikálási tilalom éveit kivéve, amikor főként műfordításokon – Shakespeare, Puskin – dolgozott, szinte minden évadban színre vitték egy-egy művét, az alábbi sorrendben. VII. Gergely, Papucshős (1939), Cseresnyés (1942); Galilei (1956); Széchenyi (1957); A két Bolyai (1961); Az utazás (1962); Nagy család I–II. (1963, 1964); II. József (1964); Mathiász panzió (1965); Szörnyeteg, Az áruló, Petőfi Mezőberényben, A csapda (mind 1966); Apáczai (1969); Az írás ördöge (1970); Bodnárné, Erzsébet nap (1971); Győzelem (1972); Gandhi (1973); Colbert, Bethlen Kata (1977); Eklézsiamegkövetés (1978); Pusztuló magyarok (1978); Husz János (1980); Harc a jólét ellen (1981).