Pataki József

(Apácapuszta, 1875. márc. 4.–Bp., 1957. aug. 9.): színész, színháztörténész. Egyetemi tanulmányait félbeszakítva, 1898-ban elvégezte a SzAk-t és Nagykárolyban Kunhegyi Miklós társ.-ánál lépett a pályára. 1898–1901 között Kövessy Albertnél Óbudán és Kecskeméten, 1905–1907 között Kecskeméten, 1908–1909-ben Szilágyi Dezső társ.-ában, 1909-ben Kolozsvárott, 1910-ben Debrecenben játszott. 1912-ben a bp.-i Új Színpad tagja volt, majd a Nemzeti Színház szerződtette, ahol 1944-ig szerepelt. 1919-ben az Országos Színászegyesület tanácsosa lett, 1919-től az egyesület iskolájában színháztörténetet és jelmeztant tanított. 1925-től a Nemzeti Színház Múzeumának őre, 1927-től a színház könyvtárosa volt. Fiatal korában hős- és jellemszínész volt, a Nemzeti Színházban elsősorban a régi hagyományokat is magába foglaló parasztábrázolásaival alkotott maradandót. Több filmben kapott ilyen zsánerű epizódszerepet. Színháztörténeti cikkeket és tanulmányokat közölt. F.Sz. Baracs Imre (Gárdonyi G.: A bor); Lőrci (Barta L.: Tavaszi mámor); A peleskei nótárius (Gaál J.); Jeremiás (Herczeg F.: Árva László király); Pedellus (Móricz Zs.: Légy jó mindhalálig); Silló (Harsányi K.: Ellák); Márton (Szigligeti E.: Csikós). Könyve: A magyar színészet története (1922).