Pinczés István

(Gelej, 1953. márc. 28.– ): rendező, színházigazgató. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem m.–angol szakán végzett 1977-ben. 1982-ben fejezte be tanulmányait a SzAk színházelmélet szakán. 1978 óta a debreceni Csokonai Színház tagja, előbb rend.-asszisztens, 1983-tól rend., 1987. január 1-jétől főrend., 1991. jún. 6. és 1993. jan. 20. között megbízott ig., azóta ismét főrend. Mint egyetemista a Főnix színpadon rendezett, majd egy 2 éves pantomim-tanfolyam elvégzése után megalakította a Mimosz egy.-t, amellyel az 1977-es Ki-mit-tud televíziós vetélkedőn első díjat nyertek. 1979-ben alakította meg a Debreceni Színjátszó Stúdiót, többször vettek részt külföldi fesztiválokon. Az egy. 1981-ben New Yorkban elnyerte a fesztivál fődíját, Pinczés István pedig a rend.-i különdíjat. 1983-ban Japánban ezüstérmet nyertek. Pinczés István két ízben rendezett Japánban (Örkény István: Tóték, Szép Ernő: Május). Kísérletező szellemű rendező, aki nem kedveli a direkt politizálást, és a színészcentrikus rend.-i színházban hisz. Jászai Mari-díjas (1990). F.R. Kroetz: Felső-Ausztria, A fészek; Örkény I.: Pisti a vérzivatarban; Páskándi G.: Vendégség; Queneau: Stílusgyakorlat; Brecht–Weill: Koldusopera; Örkény I.: Tóték; Dürrenmatt: A milliomosnő látogatása; Havel: Audiencia; Spiró Gy.: Csirkefej; Leigh–Wasserman: La Mancha lovagja; Garaczi L.: Imoga; Móricz Zs.–Kocsák T.–Miklós T.: Légy jó mindhalálig; Molnár F.: Liliom.