romániai magyar drámapályázatok

Erdély Romániához csatolását követően a magyar kultúra megmaradásának lehetőségeit kutatta az értelmiség. Ennek egyik megnyilatkozása volt színházi vonatkozásban a kolozsvári színház által kiírt 1923-as dráma–pályázat, amelyet 1924-ben megismételtek. Az első kiírás díját Karácsony Benő Válás után c. darabjának ítélték. 1924-ben Gulácsy Irén Népáldozat c. színműve nyerte a pályázatot. 1930-ban a kolozsvári Színpártoló Egyesület pályázatán Benamy Sándor Vissza a háborúba? c. színművét díjazták. 1936-tól a Helikon hirdetett állandó dráma–pályázatot, melyen 1937-ben Tamási Áron Tündöklő Jeromos c. színművét tartották első díjra érdemesnek. Díjazták Nagy István Özönvíz előtt c. drámáját is. Ekkor állapodtak meg abban, hogy megszüntetik a pályázati formát s a jutalmakat minden színházi idény elteltével ítélik majd oda. 1938-ban három előadásra érdemes darabot találtak: Somlyai László A barát c. Martinuzzi–drámáját, Tomcsa Sándor Műtét és Salamon László Paradies kiasszony c. színpadi művét. Ezekhez negyedikként Marton Lili Sikátor c. színműve társult. A II. világháború utáni drámapályázatok közül említést érdemel az Igaz Szó egyfelvonásosokra kiírt pályázata. 1958-ban Asztalos István A vidámság embere, Méliusz József Nem olyan egyszerű és Sütő András Fecskeszárnyú szemöldök c. munkáit jutalmazták. Végül drámapályázatot írt ki a Kolozsvári Állami Magyar Színház 1991-ben a kolozsvári hivatásos m. színjátszás kétszázadik évfordulójának tiszteletére. Első díjjal jutalmazta a bírálóbizottság Márton László A nagyratörő és Tolnai Ottó Könyökkanyar c. színpadi játékát, díjazta továbbá Csiki László A hely szellemei, Palocsay Zsigmond A hét bükklevél és Zalán Tibor Beviz úr hazamegy, ha... c. művét.