Szabó Ernő

(Kassa, 1900. jún. 30.–Bp., 1966. febr. 10.): színész, rendező. 1917-től 1921-ig apja, Neményi László társ.-ában volt gyerekszínész. Az 1920-as, 1930-as években vidéki társ.-oknál szerepelt: pl. 1935–1937 között Pécsett volt színész és rend., 1937–1939 között Horváth Árpád debreceni társ.-ának főrend.-je volt. 1939–40-ben Erdélyi Mihály társ.-ához szerződött, s 1940-ben a Royal Revü Varietében is fellépett. 1940-től 1946-ig Nagyváradon játszott. 1946-tól a marosvásárhelyi Székely Színház színésze és főrend.-je volt. Tanított a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. 1955-től 1957-ig A Magyar Néphadsereg Színházában, 1957–1959 között a Fővárosi Operett- és a Blaha Lujza, 1961-től 1964-ig a József Attila Színházban lépett színpadra. Fiatal korában jó humorú, remekül táncoló táncoskomikus volt, később művészete elmélyült, s drámai jellemszerepeket játszott mély átéléssel, eszköztelen játékkal, hitelesen. A félszeg kisemberek megformálásával stílust teremtett. Gyakran szerepelt a rádióban (ő volt a Szabó család c. sorozat első Szabó bácsija). Több filmben is kiváló alakítást nyújtott, pl. a Hannibál tanár úr (rend.: Fábry Zoltán) címszerepében. Romániában 1954-ben Állami Díjat, Magyarországon 1959-ben érdemes, 1965-ben kiváló művész kitüntetést kapott. F.Sz. Volpone (Jonson); Orgon (Molière: Tartuffe); Tiborc (Katona J.: Bánk bán); Csörgheő Csuli (Móricz Zs.: Úri muri); Polgármester (Gogol: A revizor); Róth bácsi (Földes I.: Hivatalnok urak); Rosta Márton (Farkas F.: Csinom Palkó); Tódorka Szilárd (Csiky G.: A nagymama); Robinson (Osztrovszkij: Hozománynélküli menyasszony); Gyula bácsi (Kállai I.: Férjek a küszöbön). F.R. Ábrahám P.: Viki; Gorkij: Éjjeli menedékhely; Gribojedov: Az ész bajjal jár; Huszka J.: Gül Baba.

SZABÓ ERNŐ

SZABÓ ERNŐ