színész; actor; komédiás

színpadi művek szerepeinek hivatásos alakítója, a színjátékegészet meghatározó színjátékelemek egyike. A színész alkotótevékenysége a színészi alakítás, amelynek során a színész saját teste válik időlegesen művészi objektummá. A színész művészete testi jelenvalósága révén mindig jelenidejű, pillanatnyi, ismételhetetlen és a maga teljességében rögzíthetetlen. A közönséggel és partnereivel állandó kölcsönhatásban áll, és mindig hordozza az adott színházművészeti korszak jellegzetességeit játék- és előadói stílusában, társadalmi tapasztalatai által meghatározott játékeszközeiben. A színészi alkotás (az akció és a dikció) eszközei a mimika, a gesztus, a testtartás, a mozgás, a beszédmód, az ének, valamint a maszk, a jelmez és a kellékek. A színész saját szerepfelfogását a rend. irányításával a próbák során alakítja ki, ekkor dolgozza ki szerepét, amelyet minden előadáson újraalkot. A színészi alakítás nem puszta utánzás, hanem a valóság egyes elemeinek leképezése és felhasználása az adott alak megjelenítésében (mimészisz). – Ir. Egressy G.: A színészet könyve (1866); Paulay E.: A színészet elmélete (1871); Egressy G.: A színészet iskolája (1879); Rakodczai P.: A színészet rendszere (1882); Hevesi S.: A színjátszás művészete (1908); K. Sz. Sztanyiszlavszkij: A színész munkája I–II. (1950–51); Ch. Dullin: A színészet titkairól (1960); P. Jersov: A színészi alkotás (1963); Hevesi S.: Az előadás, a színjátszás, a rendezés művészete (1965); Ruszt J.: Színészdramaturgia és színészmesterség (1969).