Újfalusy Sándor, id.

(?, 1798–Nagyvárad, 1845. márc. 3.): színész, színigazgató, fordító. 1813-ban a Helytartótanács írnokából lett színész. 1814-ben Balog István együttesénél, 1815-ben a lebontásra ítélt Rondellában rövid ideig játszó társ.-nál volt. Ezután Kilényi Dávidhoz csatlakozott. 1820-ban Kolozsvárról szöktette el Sáska Borbálát, akit feleségül is vett. 1820-ban színig. kisebb társ.-ok élén, 1825-ben a pozsonyi országgyűlésen szerepelt együttes tagja, 1828–1831 között Kassán játszott, ezután ismét vándorszínész és ig. 1843-ban visszavonult, és Balla Károly színig.-társával megalapította a Debreczen–Nagyváradi Értesítőt, aminek haláláig társszerkesztője volt. Egy rosszul gyógykezelt lábseb okozta vérmérgezésben halt meg. Megnyerő külseje miatt szerelmes és fiatal hősi szerepeket játszott. Kellemes tenorhangja lévén, énekesjátékokban is fellépett. Kassán az operai kórusban is énekelt. F.Sz. Gróf Tüzes (Albini: Természet és műveltség); Gróf Benyovszky (Kotzebue); Batthyány Ádám (Birch–Pfeiffer: Szapáry Péter); Alessandro Massaroni (Both); Farkas (Hirschfeld: Tündérkastély Magyarországon). Három, németből fordított drámájáról tudunk.