Upor Tibor

(Bp., 1904. jún. 15.–Bp., 1960. jún. 4.): díszlettervező. Képzőművészeti tanulmányait a római akadémián végezte, ezután 1927-ben Braunschweigben mérnöki oklevelet szerzett. Díszlettervezőként pályája az édesapja vezette Új Színházban (1927–30) kezdődött, világos szerkezetű művészi színpadképeivel. 1930–1936 között a Nemzeti Színház, majd 1936-tól 39-ig a Magyar Színház tervezője volt, s máshová is dolgozott. 1945 után teljesedett ki pályája; elsősorban A Magyar Néphadsereg Színháza (később Vígszínház) tervezője volt, de sok más színháznak is tervezett. Racionális térképzés, architektonikus megoldások, a modern színpadtechnika elemeinek és eszközeinek alkotó alkalmazása jellemezték tervezői-szcenikai művészetét. F.T. Ibsen: Peer Gynt; Vörösmarty M.: Csongor és Tünde; Madách I.: Az ember tragédiája; Heltai J.: A néma levente; Gorkij: Éjjeli menedékhely; Gáspár M.: Új isten Thébában; Cocteau: Rettenetes szülők; Csepurin: Tavaszi áradás; García Lorca: Bernarda Alba háza; Vészi E.: A titkárnő; Németh L.: Széchenyi; Shaw: Szent Johanna; Kohout: Ilyen nagy szerelem; Arisztophanész: Lysistraté; Tolsztoj–Piscator: Háború és béke. – Ir. Bőgel J.: Magyar szcenográfia a felszabadulás után (Színház, 1985–1986).